Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Tárgyakkal való foglalatosság és modernizáció: egy breton példa Gregor Dobler: Bedürfnisse und der Umgang mit Dingen. Eine historische Ethnographie der Ile d'Ouessant, Bretagne, 1800-2000 Wilhelm Gábor

szigetükre. Meglepő módon a 19. században minimálisnak mondható az elvándorlás a szigetről. Az ott maradást éppen a hajózásból származó jövedelem tette lehetővé. A hajósok globális munkája ily módon segítette a szigetlakók lokális életét. A sziget földművelése szempontjából a férfiak tartós távolléte kétélű volt. Egyrészt hiányzott a munkaerő, másrészt az éhes száj is. A hajózásból származó külső pénzforrás hatására az ouessant-i földművelés önellátóvá vált, függetlenítve magát a kereskedelmi hatásoktól, és ezt a szerepet a sziget termékeny földje következtében jól el is tudta látni annak ellenére, hogy a legtöbb munkát - kényszerűen - a nők végezték el. A krumpli 19. század eleji bevezetése után Ouessant kismértékű felesleget is képes volt termelni élelmiszerből. Ezzel a megállapítással Dobler a korábbi munkák állítását cáfolja. Számos szerző szerint ugyanis éppen a földművelés termelékenységének hiánya, azaz az ennek révén előálló élelmiszerhiány késztette a férfiakat a hajózásra. Dobler az ötödik és a hatodik fejezetben részletesen érvel e megközelítés tarthatatlansága mellett. Valójában éppen a földművelés viszonylagos termelékenysége tette lehetővé az ouessant-i férfiak számára, hogy részt vehessenek a hajózásban; ennek hiányában lehetetlen volna elég élelmiszert termelni a lakosság ellátására. Ez azonban csak feltétele és nem oka volt a hajózásnak. Miért választották ezt az életformát, foglalkozást a férfiak? A történeti források erre nem adnak választ, hiszen lehetetlen belőlük a szigetlakók motivációira következtetni. A mai lakosok viszont talán nyújthatnak ehhez kiindulópontokat. Ouessant-on ugyanis a tenger a férfiak területe, valóságosan és szimbolikusan egyaránt. A tér ilyen jellegű kettéosztására vannak 19. századi dokumentumok. Csak kevés férfi dolgozott földművesként, és a hajósok csak ritkán segítettek a földművelést végző asszonyoknak. A hajózás lehetővé tette a férfiak számára a kalandot anélkül, hogy végleg el kellett volna hagyniuk a sziget társadalmát. A halászat a I 9. század elején még mindenképpen fontos élelem- és pénzforrásnak számított, a halászok ugyanis nemcsak saját maguknak, hanem a kereskedelem számára is fogtak halat. Néhány évtizeddel később fontossá vált a homár- és a langusztafogás is. A kereskedelmi halászat azonban nemigen gazdagította a helybelieket, a haszon a kereskedők zsebébe folyt. A halászat ennek ellenére a 19. század során lényeges bevételi forrásnak számított, mielőtt a sziget közeli vizek lehalászása végleg gazdaságtalanná nem tette a kereskedelmi céllal folytatott halászatot. Az ouessant-i gazdaság részletes leírása háttérként szolgál a sziget anyagi kultúrájának elemzéséhez. A könyv harmadik része azokkal a módokkal foglalkozik, melyek révén az ott lakók az általuk használt dolgokhoz jutottak vagy jutnak. Mivel az egyes eszközök, tárgyak saját előállítása a vizsgált időszakban nem játszott lényeges szerepet, a szerző három típus - a gyűjtés, az átalakítás (újrafelhasználás) és a vásárlás - köré rendezi anyagát. Ezek közül a kereskedők üzletében történő vétel játszotta a fő szerepet a 19. és a 20 században egyaránt. A vásárlás módjában és az üzletek kínálatában azonban jelentős különbségek fedezhetők fel. A 19. században és a 20. század első felében az önkiszolgálás nem létezett. Az emberek azért mentek a boltba, ami otthon hiányzott. A döntés a vétel tartalmáról otthon született meg. Az utóbbi fél évszázad önkiszolgáló üzleteiben ezzel szemben a helyszínen válogatja ki az ember - tárgyaktól, termékektől körülvéve - mindazt, amit vásárolni szeretne. A negyedik, csaknem százötven oldalas rész alkotja a könyv központi részét. Dobler hat fejezeten keresztül foglalkozik a mű alapkérdésével: hogyan változott meg a vizsgált