Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - A világot kiállítani és megörökíteni Welt ausstellen. Schauplatz Wien 1873. Technisches Museum Wien, 2004. október 28.-2005. február 27. Bogdán Melinda

kiadvány a világkiállítás képi dokumentációjának legteljesebb inventáriumát nyújtja. Miután ez - a kísérő tanulmánykötet szerint is - a kiállítás gerincét adhatná, sokkal hangsúlyosabban kellett volna szerepeltetni, részletek kiemelésével, vizuális felnagyításával, következetesen végigvezetve az eredeti tematikai sorrendet. A tenyérnyi füzet 87 lapon I 630 fényképet sorol fel, amelyből a Technikai Múzeumban 262 található (ennek most csak töredékét láthattuk).

3 A lajstrom tematikus csoportjait a következők alkották: a kiállítás megnyitó ünnepségei; építmények országonként (hivatalos és magánkiállítók) madártávlatból, totálból és belülről felvéve; az iparcsarnok; a műcsarnok; a mezőgazdasági csarnok; a gépcsarnok; művészet (szobrászat/festészet); magánosok; hadügy; csoportfelvételek; sztereoképek (General-Catalog 1873:2). A kiadó, a Bécsi Fotográfus Társaság (Wiener Photographen - Association) kifejezetten a világkiállításra létrehozott konzorcium, ami négy nevet takart: Klösz György, Michael Frankenstein és Társa, Oscar Kramer és Josef Löwy. Egyedül ez a társulás kapott jogot arra, hogy a kiállítás területén fényképezzen, és a felvételeket értékesítse. A kiállítók a bemutató egész ideje alatt is rendelhettek felvételeket a meghatározott árszabás szerint, mindenesetre a pillanatfelvételek és az élő állatok fotográfozása drágább volt. (Az 1885-ös budapesti országos kiállításon a bécsi vállalkozás mintája alapján ugyancsak Klösz szervezte meg azt a fényképészeti vállalatot, amely hasonló módon működött.) A fotósok és segédeik, a retusőrök, az albumokat készítő könyvkötők összesen ötvenen voltak, a kiállítás területén saját tevékenységüket bemutató pavilonnal és külön, a fotográfiai munkák elvégzésére alkalmas műteremmel rendelkeztek (Fellner-Feldhaus 2004:26). A társulás fotográfusai már a kiállítás építésénél fényképeztek, 1872. június 8-án készült az első felvétel a központi helyet elfoglaló rotunda állványzatáról (General-Catalog I 973:2), a megnyitás előtti periódus - mintegy szimbolikus - utolsó fényképe pedig a császári koronát örökíti meg a körcsarnok tetején. Több képet láthatunk erről a Scott Rüssel által tervezett rotundáról, amely a világkiállítás emblematikus épülete volt-építési fázisait végig dokumentálták. A nagy építkezések egyes szakaszainak precíz megörökítése még az 1854-es müncheni kiállítás idejére nyúlik vissza. Itt a londoni Kristálypalota mintájára tervezett különleges technikai eljárással kivitelezett épület, az üvegpalota születését Franz Hanfstaengl naplószerűen fényképezte.

4 Digitális kamerával a kezünkben ma kevésbé gondolunk arra, milyen nehézségekkel kellett a fotográfusoknak a világkiállítás építkezésein megküzdeniük. Nem csak a nagy és nehezen mozgatható apparátust kellett a helyszínre szállítani. Egy felvétel tönkretételéhez például elegendő volt az, ha a nedvesen előkészített negatív üveglemez közelében lerázták a téglaport. Michael Frankenstein két napig fotózott, panorámafelvételeket készített a rotunda középső állványzatáról. Feladata nem volt egyszerű, mert az építési zajok miatt nem tudott kommunikálni segédjeivel, akik lent készítették elő az üveglemezeket. Frankenstein feltalálta magát, és egy síppal jelzéseket adott fentről. Jelnyelvének szótára a felküldendő üveglemezek méretére vonatkozott: egy sípszó quart, kettő kabinett, három sztereó, négy pedig azt jelentette, hogy a lemezek épségben felértek (FellnerFeldhaus 2004:19).