Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - A világot kiállítani és megörökíteni Welt ausstellen. Schauplatz Wien 1873. Technisches Museum Wien, 2004. október 28.-2005. február 27. Bogdán Melinda

Maguk az építészeti fotók a mai szemlélő számára üresnek tűnnek. A munkásokat a fényképezés idejére elküldték vagy instruálták, beállították - így a munkaszituációkból kiragadva mindössze staffage-figurákká váltak. A világkiállítás sokszínűségéről még így, a válogatás válogatása eredményeként kiállított képek alapján is érdekes keresztmetszetet kapunk. Nem zavaró a rendezők önkényes szemezgetése, mert magán a világkiállításon is néha teljesen össze nem tartozó dolgok kerültek egymás mellé, egy „lombikvilágot" (Hofmann 1987:1 10) alakítva ki. Láthatunk osztrák világítótornyot szemaforokkal, észak-amerikai wigwamot, török kávéházat, magyar csárdát, japánkertet, tunéziai bazárt. Ezek sokszor egymás közvetlen szomszédságában húzódtak meg.

5 A szemlélőnek azonban a sokszínűség ellenére is hiányérzete marad. A kiállítás bemutatja - mintegy háttérként - a világvárossá lett Bécset, tehát a városépítészetet és a világkiállítás gondolatát utalásszerűén próbálják meg összekapcsolni.

6 Ez az összekapcsolás természetesen helyes - önmagában is megért volna egy tárlatot. Számomra annak a hármasságnak a megjelenítése és kibontása érdekesebb, sőt mint kamarakiállítás kivitelezhetőbb lett volna, ha érvényesült volna az az elv, amelyet a kortársak a fotográfia világkiállítási szerepe kapcsán állandóan hangoztattak: a fénykép kiállítási tudósítás, emléktárgy, egyben kiállítási tárgy is. Mindenesetre a kísérő tanulmánykötetben többször is említik ezt a hármasságot. Josef Löwy írta a kiállítás hivatalos értesítőjében, az Offizieller Ausstellungs-Berichtbzn: „A fotográfia teszi lehetővé, hogy minden leírásnál és statisztikánál jobban és érthetőbben nyerjünk életteli képet a teljes kiállításról, éppúgy mint annak ezernyi részletéről [...]. A fotográfia lehet számunkra a legjobb kiállítási tudósítás és a legszebb és legértékesebb kiállítási emlék." (Fellner-Feldhaus 2004:

1 I) A fényképeket az aktuális felhasználástól kezdve (például lapszerkesztőségek) egészen a tartós felhasználásig (iskolák, egyetemek könyvtárai) vették, s a látogatók is jócskán vihettek haza levonatokat vagy albumokat. A fotográfia helyét és rangját azonban a fényképészet mint a kiállítás tárgya határozta meg. Már az 1851 -es londoni világkiállításon is helyet kapott a fényképészet - az orvosi műszerek, időmérő eszközök, zenei és természettudományos eszközök között. Hétszáz fényképet is bemutattak, melyek nagyobbik része Angliából, Észak-Amerikából és Franciaországból érkezett. Az 1862-es, harmadik londoni világkiállításon kapott először külön szekciót a fényképészet. Bécsben a grafikai művészetek (nyomdaipar) és ipari rajz csoportban volt külön szekciója. A kortársak azonban elégedetlenek voltak a fényképek elrendezésével: „Míg a különféle országok fotóinak mostani szétszórt elosztása miatt csak itt vagy amott kelthette fel átmenetileg a közönség érdeklődését egy-egy nagyszerű fénykép, a bécsi világkiállítás lehetőséget adhatott volna arra, hogy egy egységes nemzetközi fotókiállításon mutassák be a fényképészet világát teljes jelen állapotában, nemzetközi kultúrhatalomként és az intelligencia egyik faktoraként" - írta a kiállítást meglátogató német fényképész, Hermann Krone (Fellner-Feldhaus 2004:28). E kérdéskör további vizsgálata a hazai fotótörténet számára is érdekes lenne, elsősorban abból a szempontból, hogy a fényírók közül kik és mivel vettek részt a nagy seregszemlén. Elsődleges forrásként az Ungarn auf der Wiener Weltausstellung 1873 című részletes ismertetés és tárgykatalógus használható, amely az egyes témakörök és kiállítók szerint taglalja az anyagot (Ungarn I 873:2/167— I 70). A huszonkilenc magyarországi kiállítóra a fentebb említett XII. szekcióban talá-