Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

NIEDERMÜLLER PÉTER: Az antropológia metamorfózisai: perspektívák a (késő) modern társadalom kutatásában

2002; Taylor 2002). Ez a kifejezés azokat a különböző formákban megjelenő és különböző módokban megnyilvánuló elképzeléseket, az azokban megjelenő jelen- és jövőképeket jelöli, amelyeket a köznapi emberek saját társadalmi létezésükkel, másokkal, a többi emberrel való együttműködésükkel, valamint általában a társadalom működésével kapcsolatban birtokolnak. E társadalmi imaginációk, illetve a common sense understanding több szempontból is meghatározó fontosságúak a modern társadalom antropológiai kutatása szempontjából. Egyrészt ezek az imaginációk, közösen birtokolt tudások és értelmezések jelentik az egyes individuumok, illetve csoportok cselekvési stratégiájának alapjait - azaz a mindennapi élet, az azt alkotó társadalmi cselekvések és akciók értelmezhetetlenek az imaginációk, a köznapi tudások és értelmezések nélkül. Másrészt éppen ezeknek az egymástól gyakran alapvetően különböző imaginációknak és tudásoknak, az azokban reprezentálódó eltérő értékeknek, normáknak és elvárásoknak a vizsgálata nyomán válik láthatóvá a késő modern társadalmak egyik legalapvetőbb problémája, a különböző imaginációk és társadalomképek, az eltérő nézetek, az egymással szemben álló jelentések és ambivalens kulturális koncepciók közötti egyeztetés és közvetítés kérdése, illetve az a kérdés, hogy miképpen formálódik ki a mai, társadalmilag erősen fragmentait és kulturálisan mélyen kreolizált, illetve hibridizált transznacionális világban valamiféle szociokulturális rend. Ezáltal az antropológia arra mutatott rá, hogy a modernitás, a modern társadalom ma megfigyelhető átalakulásának, a reflexív modernizációnak a lényegét a kulturális tudás, a kulturális koncepciók mélyreható átalakulása, a kulturális jelentésrendszerek és -összefüggések drámai változása jelenti, s ez az, amit a mai világ ellentmondásos, ambivalens, konfliktusokkal teli társadalmi akciói, gyakorlatai és megnyilvánulásai reprezentálnak. Itt persze nem a civilizációk összeütközésének huntingtoni téveszméjéről van szó, hanem arról, hogy a késő modern társadalmakon belül a kultúra, a társadalom kulturális differenciálódása, a kulturális különbségek megjelenítése, az eltérő társadalmi imaginációk váltak a társadalmi összeütközések és konfliktusok elsődleges színterévé. 111. A modern társadalom antropológiai kutatása azonban nemcsak ezeket, illetve ezekhez hasonló elméleti kérdéseket tárgyal, hanem szükségszerűen veti fel az antropológiai módszertan néhány alapvető problémáját is, ami elsősorban a terepmunka státusáról, lehetőségeiről való elgondolkodást jelenti. S erre nem azért van szükség, mintha a terepmunka elvesztette volna azt a konstitutív jelentőségét, amelyet közel egy évszázada az antropológia történetében betölt. A terepmunka nyilvánvalóan az antropológiai szemlélet meghatározó tényezője marad - még akkor is, ha a modern társadalom kutatásában gyorsan nyilvánvalóvá váltak e módszer korlátai.

12 Az antropológiai terepmunka elve és gyakorlata ugyanis a legszorosabban összefonódott a kultúra - korábban már említett - territoriális felfogásával, illetve azzal a ténnyel, hogy az antropológia hagyományos tárgyát a „smaü-scale social imi'í"-ok jelentették. Abban a pillanatban azonban, amikor megjelent a modern társadalmak kutatásában a makroantropológiainak nevezett szemlélet, amikor az antropológiai kutatás érdeklődése a késő modern társadalmak transznacionális jellege felé fordult, amikor az antropológia elméleti horizontját egyre erőtel-