Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

NAGY KÁROLY ZSOLT: A fotóantropológia és az antropológiai fotó lehetőségei a „digitális képi forradalom" korában

d) rendszeresen arra irányították az alanyok figyelmét, hogy ők a csecsemőket fényképezik, így az őket tartó szülők figyelmét elterelték arról, hogy ők is rajta vannak a képen; e) bizonyos esetekben, amikor az alanyok kifejezetten nem szerették volna, ha lefényképezik őket, szögkeresőt használtak; /) Bateson sajátos jelrendszert alkalmazott arra, hogy rögzítse az alanyok és a fényképezőgép) fizikai és mentális viszonyát; g) végül igyekeztek elkerülni mindenféle beállítást. Talán nem szükséges külön kifejtenem, hogy a felsorolt biztosítékok közül néhány amellett, hogy etikailag is roppant kifogásolható - jóllehet Meadék tudományfelfogásából és törekvéseiből egyértelműen következik-, inkább rontott, mint javított a helyzeten. Ha ehhez hozzátesszük, hogy - Mead későbbi bevallása szerint (idézi Jacknis 1988:165) olykor maguk teremtettek kontextust egy-egy eseményhez azáltal, hogy fizettek érte,

13 s ezzel bizonyíthatóan maradandó változásokat is előidéztek a kultúrában, csupán a biztosítékok beépítésének szándékát tudjuk értékelni. A minden perspektívából történő aprólékos és bőséges rögzítés, a komplex kutatási módszer objektivitást sugall, azonban a képek jelentéstulajdonító szerepe még ekkora számú felvétel esetében sem kerülhető el, főképp, ha egy előzetesen kialakított koncepcióhoz igazodnak. A bali kutatást meghatározó, prekoncepciónak is nevezhető hipotézisről - a skizofrénia kulturális összefüggéseiről - Mead több helyen is ír

14 (BatesonMead 1942:xvi), Bateson is kifejtette, hogy miután - a terepmunka teljes időtartamához képest meglepően hamar - megtalálták a hipotézist igazoló (!) viselkedési formákat, a kutatás további részében gyakorlatilag kizárólag ezekre a formákra koncentráltak. A fényképek jelentését tehát a terepkontextuson túl az a tudományos hipotézis adja, melynek létüket is köszönhetik. A kutató teremtette kontextus fontossága a fotográfiai analízisben még inkább kiderül, ha vetünk egy pillantást azokra a képekre is, melyeket Mead - vagy munkatársai - a bali kutatáshoz kapcsolódva vagy más kutatásaik közben készítettek.

15 Mead szerint a bali karakter kialakulása szempontjából kulcsfontosságú az anya-gyermek viszony, melyben kitüntetett szerepet tulajdonít a testi kontaktusnak, így a csecsemők és kisgyerekek dajkálásának. Ennek megfelelően számos ilyen témájú kép és képsorozat található a könyv tábláin. Korábbi és későbbi kutatásai során is több hasonló szituációról készített felvételeket, melyeken látható ugyan némi különbség a gyerekek tartásának technikáiban, ám azzal együtt, hogy ezek a különbségek értelmüket az adott kultúra összefüggéseiből nyerik, ezek inkább tipizálhatók, semmint lényegesen eltérőek. (Saját tapasztalatunkat is hozzátéve: ezek a technikák nálunk is fellelhetők.) Mindez arra mutat rá, hogy a Bálin készített képek igazi kontextusa módszertani értelemben nem a többi ott készült kép, hanem Mead egyéb - fotópapíron vagy gondolatban rögzített - képeinek logikus sorozata. A mára klasszikussá vált Balinese character megjelenésekor meglehetősen ambivalens fogadtatásban részesült. A skizofrénia kulturális összefüggéseiről, a Bateson által „schismogenesis"-nek nevezett jelenségcsoportról megfogalmazott állításaikat sokat kritizálták, s részben meg is cáfolták. Úgy tűnik, Derek Freeman hatása nem hagyja érintetlenül Mead bali kutatásait sem, bár itt egyáltalán nem olyan megrázó, és nem vált ki akkora visszhangot, mint a Corning of age in Samoa esetében. A könyv kapcsán tárgyalt