Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

AGÓCS ATTILA: A gömöri romungrók mesélési szokásairól

A varázsmesék előadásába történő beavatkozások Munkám során egy felettébb érdekes jelenségre figyeltem fel: a cigány nyelven történő mesélés során a hallgatók nem avatkoztak be az alkotás folyamatába, ami valószínűleg abban a tényben gyökerezik, hogy az auditóriumnak ezen esetekben koncentráltabban kellett hallgatnia az elhangzó szöveget, ha meg akarta érteni azt, hiszen a roma nyelvet hétköznapi kommunikációra már csak nagyon ritkán használják a gömöri szlovák romungrók.

44 A szlovák nyelven előadott varázsmesék esetében a beavatkozások következő típusait jegyeztem fel: a)A mesélőhöz intézett játékos megjegyzések, humoros megszakítások és magyarázatok - N

4S (Oláh): „Megy, megy, találkozik egy öreg farkassal, ej, nincs foga annak a farkasnak... de egy foga volt, és az a foga elkezdett fájni. És ekkor... (7\ hallgatóság nevet.) N: Találgattok. No, no, no! Neki szabad, az öreg farkasnak. Hl: Kihúzta a fogát. Nem? N: Nem. H2: Belerúgott egy sült liba.

46 H3: De ez igazság." fa) A mesélő hallgatók általi kijavítása - N (Oláh): „Jankó hazavitte azt a királykisasszonyt az anyjához. [Ebben a mesében azonban nem a leggyakoribb szlovák tipologizált mesehősnév szerepelt - a fiút itt Ivánnak keresztelte a mesélő.] H javítja: Ivan. N: ...vagyis Ivan." cjA hallgatóság segítsége a mesélőnek a megfelelő kifejezés megtalálására tett erőfeszítése során - azokban az esetekben, amikor a mesélő elbizonytalanodik, nem találja a megfelelő kifejezést, a hallgatóság segíti, hiszen a kontextusból nagyjából kiderül, minek kell a szövegben következnie. Az esetek egy részében maga a narrátor kéri a segítséget - N (Zigmund): „No de mit nem akart az ördög, odajöttek azok a... Hogy is hívják? Azok a... nem szarkák, hanem varjak. Nem varjak, azok a... másképp. H: Szarkák? N: Nem. H: Gólyák? Agócs: Hollók? N: Hollók." A keresés miatt az előadásban rövidebbhosszabb szünetek is létrejöhetnek. Ezeket a hallgatók gyakran annak bizonyítására használják fel, hogy a mesei világot ők is pontosan ismerik, tehát tudják, milyen szónak, szókapcsolatnak kell következnie - N (Oláh): „Lefeküdt... H:f\ fa alá. N: ...a fa alá. Egy nagy bükk alatt, és az a bükk ott állt..." A hallgatóság ehhez hasonló betoldásai azonban nem mindig egyeznek a mesélő elképzeléseivel, tehát a közbeszóló hallgató nem minden esetben találja el a mesemondó által keresett szót - N (Oláh): „Visszaemlékezett... H: Arra a macskára. N: ...arra a vesszőre. Megsuhintotta, a libák máris egy kupacba gyűltek." Gyakoribbak viszont azok az esetek, amelyek a vizsgált mesélők kétnyelvűségében gyökereznek. Az így keletkező szünetek egyrészt azzal magyarázhatók, hogy az adott mesét az előadó csak a másik nyelven (szlovák szöveg esetében cigányul és fordítva) hallotta; másrészt viszont a kétnyelvűek hétköznapi kommunikációjában is gyakori jelenség, hogy egy-egy szó egy adott pillanatban csak az egyik vagy csak a másik nyelven jut az eszükbe - N (Zigmund): „Hogy is mondják, az istenit! Nem, hát cigányul jobban hangzik, mint szlovákul

47 Másképp... mint a cérna vagy valami hasonló. H: Fonalak. Thao. N: Na, hát cigányul thao. No, fonalak, szlovákul fonalak. Azt mondja: - Magad elé dobod, és ahová elvezet, elmész utána." dJA hallgatóság minden ok nélkül megszakítja a mesemondó előadását - a narrátor azonban elvárja hallgatóitól, hogy elismerjék a tudását, ezért gyakran fenyegetőzik az-