Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

AGÓCS ATTILA: A gömöri romungrók mesélési szokásairól

3. nap:„Pi harmadik nap reggelén beteszik a hullát a koporsóba - azaz a koporsó már megvan, csak azt a szeget verik bele. Beteszik abba a fekete autóba, és lassacskán megy a halottasházba" a) A gyászoló család elindul a temetőbe, néhányan a halotti tort készítik elő. („Az otthoniak csinálják a tort. Főznek, süteményeket és kalácsokat sütnek, tudja, mindent csinálnak. Három gazdasszony van a házban, de az egész család a temetőben.") A családtagok a harmadik nap reggelén átvonulnak a temetőbe, a nők közül azonban néhányan otthon maradnak, hogy előkészítsék a tort. b) Mesemondás a ravatalozóban. („A halottat elviszik a halottasházba, mondjuk hattól hétig ott van, odamehetnek - de az egész fajta, família. Ez megint olyan, hogy magukon múlik. Ott is elmondhat egyet, de olyan rövidet, igen? Nem hogy mondjuk egyórásat, csak úgy, olyan rövidet, mert mondjuk jön az, aki a sírt kinyitja, akinek mindez a feladata, és ő csak például másfél órát maradhat és elég... azután újra be kell zárniuk.") A harmadik napon az első korlátozott lehetőség a mesemondásra a ravatalozóban nyílik - itt azonban valószínűleg inkább különleges alkalmakról beszélhetünk, mint a harmadik nap szabályszerűen ismétlődő pontjáról. Vojtech Oláh elmesélt egy rövid mesét is, amelyik szerinte hossza alapján megfelelne a halottasházban való elmondásra -egy rövid szöveg: vö. AaTh 707 (Äz aranyhajú ikrek). c) A temetés. („A temetőbe visznek mondjuk öt-hat liter pálinkát, lavutára - cigányokat, akik hallgatókat játszanak. Mindenkinek öntöznek.") A cigányzenekar a mesemondó mellett a temetési szertartás következő „folklóreleme". A zenészek általában az elhunyt kedvenc nótáit húzzák. „A temetés után mindenki lassacskán, nem hogy az egyik szalad, a másik meg... Lassan, közösen mind hazamegyünk." d) A tor. („Azután a temetőből hazatérve van az a tor, azon a toron még mondok mondjuk három mesét, és elég.") A toron nyílik a temetési szertartáson utoljára alkalom mesemondásra. A virrasztó résztvevőinek térbeli megoszlása és a mesemondás helye A virrasztóban történő mesemondás alapvetően két térhez, az udvar nyitott, illetve a ház szobáinak zárt teréhez kötődhet. A második lehetőség (a házban) csak olyan ese- ^ tekben jöhet szóba, amikor a kedvezőtlen időjárási viszonyok (fagy, csapadék) nem te- 7 szik lehetővé a hosszabb idejű kinti tartózkodást (vö. Szapu I 985:10). ÍN A gyerekeknek általában tilos részt venni a virrasztáson, kivételt csak a szűkebb csa- S Iádhoz tartozók jelentenek. A felnőtt résztvevők a ház belső terében nemek szerint £J3 oszlanak meg

18 a következőképpen: o_£ a) Férfiak - a virrasztás alatt abban a helyiségben tartózkodnak, ahol az elhunyt H fekszik. „A virrasztás a férfiak kiváltsága volt, egész este anekdotákat, az elhunytra való visszaemlékezéseket és közkedvelt meséket meséltek, amelyeknek se vége, se hossza nem volt. Virrasztás közben a roma mesemondók gyakran csúfolódtak és veszekedtek is, a be nem avatott azt is gondolhatta volna, hogy a legrosszabb fog következni, de pont az ellenkezője volt az igaz." (Horváthová 200

1:122.) A repertoár Horváthová által felvázolt műfaji 233