Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
AGÓCS ATTILA: A gömöri romungrók mesélési szokásairól
2001:1 13.) Rimakokován a Községi Hivatal segíti a romákat ilyenkor az anyagi nehézségek áthidalásában: „Ha nincs pénz, akkor a helyi Nemzeti Bizottság olyan, hogy ad nekik pénzt, mondjuk tizenötezer koronát, de levonják a segélyükből, mondjuk háromszázával, ötszázával. így hát itt jó a község, Kokován." d) Beszélgetés a hozzátartozók között - dominálnak az elhunytra való visszaemlékezések és az önéletrajzi elbeszélések. („Jóllakunk, azután beszélgetünk.") Ezt a pontot akár a tényleges mesélés előkészítő fázisaként is értelmezhetjük. „Mesélnek, megint azokat a - nem meséket, hanem így egymás között a romák, mit éltek át valamikor, merre jártak, hogy nagy volt a szegénység. A gyerekeknek nem volt mit enniük, így elmentek a szövetkezetbe, agyonütötték a tehenet. A tehenet agyonütötték, és az EFSZ elé, az iroda elé, a fejét annak a tehénnek... egy karóra szúrták, és otthagyták - úgy ahogy hallottam. Olyan cigányok mesélték, hogy valamikor a csendőrök kergették őket ezért. És mit tehettek, ha éhínség volt?" Elméletileg ehhez a fázishoz fűződik a mondák előadása is, főként a hiedelemmondáké, hiszen azokat a romák szintén úgy mesélik, mint a saját élményeiket, mint megtörtént eseteket, tehát mint memoratokat. Adatközlőim ugyan nem említették ezeket a szövegeket ezen a helyen, abból a jelenségből azonban, hogy az általam szervezett mesemondási alkalmon az adatközlők csak az én kérésemre kevertek hiedelemmondákat a mesék közé, arra következtethetünk, hogy azok hagyományos helye a virrasztó „ütemtervében" inkább az úgynevezett történetek között lehetett, mint a varázsmesék között. A rimakokovai Michal Zigmund viccek mesélését is elképzelhetőnek tartja a virrasztáson, ő azonban Korponáról (volt Hont vármegye) származik. Amennyiben a viccek valóban a gömöri cigány virrasztók repertoárjának részei, helyük szintén ebben az előkészítő fázisban lehetett. e) Mesemondás („Ha már sötét van, kicsit kezdődik a sötétség, a romák csinálnak kint egy nagy tábortüzet, székeket raknak ki, no és azután aki kér sört, aki kér kávét, aki kér ezt, pezsgőt, bort.") A mesélés folyhat nemcsak az udvaron, hanem a házban is, főleg ha kívül nagyon hideg van. 17 Mivel napjainkban már a roma közösségekben is egyre kevesebb a mesélni tudó, az esetek többségében egy mesemondási alkalmon már csak egy mesélő mesél. Ha azonban valaki jelentkezik, hogy meg szeretné próbálni, a közönség lehetőséget nyújt neki a bemutatkozásra. Vojtech Oláh a virrasztókon blokkokra osztva mesél - egy-egy blokkban körülbelül ^ hat-hét mesét mond el, majd szünetet kér, amely általában nem haladja meg a két órát. 7 A szünet után újra önéletrajzi elbeszélések, történetek következnek, afféle „előjátékig ként" a következő blokkhoz. Ily módon a virrasztás három fő összetevője (fogyasztás, S beszélgetés, mesemondás) ciklikusan váltakozik egészen reggelig. A mesemondási alkalom így „mondjuk nyolctól egészen reggelig, mondjuk fél ötig tart" Ezután a virrasztó ~£o résztvevői hazatérnek, és a mesemondó is nyugovóra tér a meghívást eszközlő család házában (amennyiben a virrasztás a lakhelyétől távol folyik). 2. nap: „Este mondjuk nyolc körül újra gyülekeznek". Megismétlődnek az első nap ütemtervének c) d) és e) pontjai, de a második éjszakát a résztvevők már együtt virrasztják végig, senki nem hagyja el a házat, amelynél a virrasztás folyik.
