Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

HORVÁTH KATA: Szóban-írásban - egy cigány szerelmeslevél kapcsán

lok hogyan éreznek egymás iránt. Az üzengetés láncolatában a ki mondott szavak átformálódnak, az üzenetek kitárgyalásakor átértelmeződnek, a pletykákban és a témáról folyó beszélgetésekben különböző ideologikus tartalmakkal telítődnek. A szerelmeseknek a különböző érdekekkel telített szavak forgatagában kell kiigazodni, anélkül hogy valaha is biztosak lennének benne, valójában mit is mondott a másik. A beszédnek tehát a szerelmesek viszonyának alakulásában (is) óriási jelentősége van." A szerelmes levél is az írás közösségi jelenlétének egyik válfaja, mégpedig egy viszonylag új változata. Megjelenése szorosan kapcsolódik a gyerekek rendszeres iskolába járásához, ahol az írás és az olvasás képességét valamilyen szinten mindenki elsajátítja.

12 A szerelmes levél (mint látni fogjuk) az üzengetés - egy rájuk tipikusan jellemző beszédforma - egyik változataként kerül be a cigányok „nyelvi repertoárjába". A gyerekek kezébe az iskolába járás révén egy újfajta tudás kerül, amelyet valamilyen módon alkalmazni kezdenek saját világukban. Itt azonban (eltávolodva az iskolában javasolt kezelésmódjától és használatától) az írás másképp kezd működni, más viszonyba lép orális környezetével. A szerelmes levelek keletkezését mi úgy képzeljük, hogy azokat valaki a legnagyobb titokban, lehetőleg éjszaka írja, aztán szintén a legnagyobb titokban eljuttatja szerelmesének, aki a benne foglaltakat természetesen a legbizalmasabban kezeli, annak tartalmát (pironkodva) csak a hozzá legközelebb álló személy előtt meri felfedni, stb. A szerelmes levél kezelésének ez a módja valószínűleg teljességgel értelmetlennek tűnne a cigányok szemében, hiszen - amint az üzenetek esetében is láttuk- számukra ami „titokban van tartva", amiről csönd van, az olyan, mintha nem is lenne jelen... Andor (12), amikor levelét megírta, azt a környezetében mindenkinek megmutatta.

13 A levél egyszerre volt bizonyítéka szándéka komolyságának és saját vagányságának. A forma eredetiségének célja nemcsak az, hogy Zitát (12) levegye a lábáról, hanem hogy felhívja a figyelmet a benne foglaltak létezésére. Az üzengetés ekkor már ugyanis hónapok óta folyt, elkopott formává vált, egyre kevesebben beszéltek a kamaszok közti viszonyról, amelynek létezése (emiatt) napról napra bizonytalanabbá vált. Viszont a levél újszerűségével maga a forma lett beszédtéma: „Tudtad, hogy az Andor levelet írt a Zitának?" A szerelmes levelet Zita sokaknak megmutatta, vagy legalábbis beszámolt létezéséről (ami, úgy tűnt, a megmutatással tökéletesen egyenértékű), majd az első kérésre nekünk adta. Nem lényeges tehát számára a levélnek mint írásnak azon funkciója, hogy változatlanságával megőriz valamit, hogy bármikor objektív hivatkozási pontként szolgálhat, stb. - úgy tűnik, a levél nem is mint írás válik fontossá számára. A levél nem kizárólag azért született (ahogy az üzengetés sem feltétlenül azt a célt szolgálja), hogy mondanivalójával a személyek közötti viszonyról újat mondjon, hanem azért, hogy a fennálló viszony létezését megerősítse. Ebben a tekintetben a „szerepe" hasonlít a Seine-Saint-Denis-ben egy rabhoz írt levelekhez (Williams 2000a:307-309), hiszen itt sem a levélnek azt a lehetséges funkcióját használják ki, ami abban a képességében rejlik, hogy információt és invenciót hordozhat; sokkal inkább azt, hogy a maga módján folytatja a jelenlétet biztosító beszédet - míg ott egy raboskodó férfi személyének jelenléte a tét, a mi esetünkben egy szerelmi viszony jelenné tétele folyik. Sőt, Williams (2000a:308) azt állítja, hogy:„az írásbeliség itt nem a jelenlét helyettesítője, hanem maga a jelenlét". Ebből következik, hogy mind a két esetben inkább „A levél ténye a fontos, nem a tartalma [...] Kedvünk lenne [...] az írásbeliség szóbeli használatáról beszélni" (Williams 2000a:309).