Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

HORVÁTH KATA: Szóban-írásban - egy cigány szerelmeslevél kapcsán

Ugyanakkor - bár láthatjuk, hogy a levél funkciója leginkább a beszélt nyelv egyik típusának felel meg a cigány közösség nyelvhasználatában - az írásos formának mint stratégiának mégis jelentős szerepe van. Vagyis annak ellenére, hogy a levél kezelési módja (kollektív létrehozása, befogadása és értelmezése, a szöveg állandóságának lényegtelensége stb.) nemigen különbözik beszélt nyelvi alternatívája, az üzenet kezelési módjától, ugyanakkor mégis nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az írott formának. Tehát azt talán egyértelműen állíthatjuk, hogy írás és beszéd egymást kizáró kettőssége e helyütt a funkcióban és a használatban eltűnik, az viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez minden tekintetben hasonlóan történik a raboskodó cigány férfinak írt levelekben lezajlott „eltűnéshez". Hiszen ott az írás valójában nem más, mint a beszéd aktuális hordozója, a beszéd „meghosszabbodása", kiterjesztése arra a szituációra, amikor az egyik beszélő hiányzik, és jelenlétét meg kell teremteni. Williams ebben az esetben nem mond semmit a jelenlét megteremtésének mikéntjéről, vagyis a megszólalás módjáról (az írás „stílusáról"), annak esetleges különbségeiről a szokványos, beszédbeli jelenlétteremtéssel szemben. Szerinte a rabhoz írt levelek esetében csak a „megszólalás" fatikus (kapcsolatteremtő és fenntartó) karaktere a kiemelendő és fontos (vagy ahogy az idézett táblázatban szerepel: „csak a levél ténye fontos"), így megfogalmazásukkal kapcsolatban az az egyetlen követelmény lényeges, „hogy képesek legyenek szóbeli üzenetként hatni", ezt pedig ismétlődő karakterük biztosíthatja számukra.

14 Esetünkben azonban - mint említettük - az írásnak mint formának is jelentősége van, és ebben az értelemben Andor levele Zitának jobban hasonlít azokra a levelekre, amiket Garçounet diktál. Bartha Csilla saját (nyelvi) tapasztalatainkra hivatkozva táblázatban foglalja össze az írott és beszélt nyelv általánosan meghatározható jellegzetességeit, illetve kategorikus oppozíciójukat. Eszerint a beszélt nyelv legalapvetőbb tulajdonságai: a szintaxis kevésbé strukturált, félbehagyottak a mondatok, kevesebb az alárendelés, kerüli a passzívumot, diskurzusjelölők (hát, szóval, tudod stb.), töltelékelemek, hezitáció, kevésbé explicit, rövidebb egységekből áll, ismétlődő szerkezetek, helyettesítés, a deiktikus formák (személyre, helyre, időre) túlsúlya. Az ezzel szemben meghatározható írott nyelvben viszont: metalingvisztikai jelölők, logikai konnektorok nagy száma, erősebbek a retorikai szervezők, explicit, hosszabb egységek, alany-állítmány alapú szerveződés, az ismétlődések tudatos kerülése, gazdag utalási rendszer. A következőkben azt láthatjuk, hogy egy ilyen jellegű felosztást mennyire elbizonytalanít például az általunk kiválasztott cigány levél írásbeli szóbelisége/szóbeli írásbelisége. A levél egyrészt megfelel az írásbeliség leglényegesebb kritériumának, vagyis valamilyen anyagi hordozóra íródott, és olvasni lehet, ugyanakkor (ha a táblázat kritériumait alkalmazzuk) szinte kizárólag a beszélt nyelv jellegzetességei fedezhetők fel benne. Ugyanakkor az írás területéhez tartozását a levélírás hagyományos formuláinak időnkénti alkalmazása is bizonyíthatja, melyeket a gyerekek az iskolai gyakorlatokból ismerhetnek. Igy a megszólítás („Kedves Zita") és a bevezető formula („ne haragudj, hogy levelemmel megzavarlak") mindenképpen az írás világához kapcsolja. Az oralitás világából az olyan jellegű fordulatok, hogy „ne haragudj, hogy zavarlak" tökéletesen hiányoznak, hiszen ott fel sem merül, hogy valakinek a beszéde bárkit is zavarhatna. Ha ugyanis bárkinek a megszólalását kifogásolnák, az azt jelentené, valójábanjelenlétét tartják zavarónak. Ez pedig olyan mértékű sértés és botrány

15 lenne, amilyet