Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Helyzet - Berek Sándor: Sűrítés és keret. Gyarmathy Lívia A lépcső című filmjének (1995) interpretációja

A roma téma Első laikus olvasatomban úgy gondoltam, az értelmezés nem építhető fel a cigány- nem cigány konfliktus köré. Ezt az elemet mellékesnek éreztem: a főszereplő, Rostás Árpád romasága, identitása meghatározásában és élettörténete alakulásában valószínűleg fontos tényező, de nem a film által vázolt közvetlen összefüggésekben. De beláttam, hogy ez nem feltétlenül van így. Rostás Árpád úgy jelenik meg, és alakja úgy vonul végig a filmen, mint individuum, mint szülei által elhagyott, nevelőintézetben felnevelkedett, szociális hátrányokkal induló, azokat részben sikeresen leküzdő, szakmát szerzett, mikrokörnyezeteibe ,,beilleszkedett" személy, majd családapa és vállalkozó. A beilleszkedettség tudatos identitásformálás, identitáselrejtés eredménye. Ezt a stratégiát nem tartom kivételesnek, a I 9-20. század magyar társadalomtörténetében sokan választottak. Szűcs Ernő Magyar jogi népszokások című összefoglaló művében a társadalmi ellenőrzés módjairól írottak alapján feltehetjük, hogy ezek a gyakorlatok a paraszti kultúrában korábban is mindennaposak lehettek, Erving Goffman szociológiai, míg Michel Foucault Őrület és társadalom című írásában Emile Durkheimre és Claude Lévi-Staussra, valamint saját kutatásaira hivatkozva - a társadalmak pozitív és negatív struktúrájának alapelveit megfogalmazva - antropológiai formát ad a jelenségnek. Ez az elrejtendő identitás a konstruálódó narratív élettörténetben a film elején még szociális karakterűnek érzékelhető. A környezet elfogadja a bemutatott identitást, nem alakít ki ettől eltérőt, vagy ezt nem kommunikálja, így ezekről nem szerezhetünk tudomást, jelentés- és történetformáló jelentősége a családtörténetben és a restaurálás történeteiben, úgy tűnik, nincs, erre a rendezői narrációkban sem találunk utalást. A filmben ilyen motívum mentén nem olvashatunk előre. Devianciaképző elemként a lokális identitás bizonytalansága merül fel, a vidék-főváros kapcsolatában - Rostás Árpád szerencsét próbált, és elment, elhagyta szülőföldjét, majd visszajött-a vidékiségen belül értelmezett idegenség érzetében. Majd az élettörténeti szálat követve, a ,,lépcső" mint főtéma zárlata után értesül a befogadó a már tragikus főhőssé vált Rostás Árpád identitásának etnikus, legendás elemeket tartalmazó karakteréről. Innen a film már visszafelé is olvasható, és nem zárható ki egy etnikus értelmezés, de szerintem nem dönthető el ennek a motivikus, jelentésképző jelentősége. Ugyanis nem tudjuk meg a filmből, hogy a történetek szereplői ezt egyáltalán tudják-e, és ha tudják is, vajon figyelembe veszik-e érintkezéseik és döntéseik során. És itt a rendezői kifejtés és a szerkesztésmód problémáiba ütközünk. A téma kifej tése elmarad, a történetek belső rendszeréből nem következik ez az értelmezés, nem találunk belső támpontokat egy ilyen érveléshez. Kénytelenek vagyunk nem bizonyít^ ható feltevésekkel és tulajdonlásokkal élni: a környezet mégis tudomással bír arról, hogy • ki cigány, és ki nem az, és világában mindenkit besorol valamelyik kategóriába. Többé~2 kevésbé engedelmeskedik kategorizálása kényszereinek, a környezet keresi kategorizálá~jS sának alapjait, jelnek tekintheti egyéb elemek mellett a személyek nevét, bőrszínét, antropológiai alkatát, nyelvhasználatát, öltözködését, bármit etnikus megkülönböztetései sorába emelhet, etnicizál, kidolgozott és átörökített etnikus jelrendszereket; rendelkezik vele, érvényesíti és jelentőséggel bír számára. Mivel ez az identitás mint történetszervező potenciál kétséges, egy etnikus olvasat nehézkes; ezért nem lép fel, nem tematizálódik a főtéma részeként. Azonban traumatikus és hangsúlyos, jelentős a sze•34 mélyes élettörténetben. Az élettörténet pedig a szerkesztésmód következtében a főté-