Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - Antropológia román szemszögből Cristina Papa-Giovanni Pizza — Filippo M. Zerilli, ed.: La ricerca antropologica in Romania. Prospettive storiche ed etnografiche Bokor Zsuzsa

A kötet próbálkozás a másik megismerésére, a másik képviselőinek bevonásával. Hogy mennyire sikerült a közelítés? Sok esetben meglepően jól, máskor kevésbé; de ez ne szomorítson el senkit, a „megértő antropológia" kiváló képviselője, Geertz szerint ez nem is lehetséges: „ha meg akarjuk érteni a bennszülöttek [...] belső életét és annak súlyát, az inkább egy közmondás, egy utalás vagy egy vicc megértésére hasonlít (vagy amint utaltam rá, egy vers olvasásához), semmint valamiféle lelki közösség eléréséhez" (Geertz 2001:245). JEGYZETEK 1. Itt most természetesen kérdésként merül fel, hogy milyen érdekek vezetik az olasz kutatókat a román terepen való munkára. Nyilván itt a másság egyfajta megismerése a tiszta érdek, amely vitathatatlan, és amely általában motiválja az antropológiai kutatásokat. Viszont ha alaposabban szemügyre vesszük az általuk a kötetben megjelölt és - valljuk be - tudományos szakszerűséggel felgöngyölt témaköröket, akkor a Temesvárra és Kolozsvárra költözött vagy oda rendszeresen ingázó olasz befektetőkön és a romániai korrupción kívül más témát nem találunk (kivéve Pizza sámánhitről szóló, igen-igen félredokumentált írását, amelyről később szólok). A kötet előszavában nem esik szó ezekről az érdekekről, úgyhogy nem is szívesen szánnék több időt a találgatásra. 2. Az antropológia és az etnográfia kapcsolatáról és a tudományágak közti eléggé éles polémiáról talán a legjellemzőbb képet a Niedermüller-féle híres/hírhedt vita adja (Niedermüller 1994a; I 994b). „Az empirikus kultúrakutatás lazán definiált területén" (Niedermüller 1994b:218) nemcsak koncepcionális problémák akadnak, hanem intézményi hiányosságokból fakadóak is, amelyek miatt néha nem tudjuk definiálni, mit jelent náiunk az antropológia. „[...] a kulturális antropológia Kelet-Európában mindenütt a néprajztudomány intézményi keretein belül gyakran az etnológia álnév alatt bukkant fel, mert más diszciplína keretein belül erre nem adódott lehetőség" (Niedermüller I994b:219). 3. C. Lévi-Strauss megfogalmazásában (természetesen ez a koncepció azóta többé-kevésbé átalakult) az etnográfia célja „a tények megfigyelése, és olyan módszerek kidolgozása, amelyek lehetővé teszik a megfigyelt tények felhasználását modellek építéséhez" (Lévi-Strauss 197

1:264, idézve in Descola et al. 1994:23), míg az etnológia azon modellek formális sajátosságait vizsgálja, amelyeket „az etnográfia által összegyűjtött dokumentumok alapján alkotott" (Descola et al. 1994:23). Az etnográfiai leírás egy komplex folyamat, jelzi Laplantine is; nézni, látni, megérteni, interpretálni egy jelenséget: ez jelenti az etnográfiai leírást; „a kutató tulajdonságai, megfigyelési képességei, érzékenysége, intelligenciája, tudományos elképzelése is közrejátszik ebben. És itt jön szóba az etnológus (aki egy kultúra sajátosságát tulajdonképpen megjeleníti). Végül, a szervezett nézéstől indulva egy szöveg elkezd kitermelni egy, az antropológusokra jellemző tudást (savoir)." (Laplantine 2000:36.) 4. „Az identitás- és különbözőség-konstrukciókat vizsgáló antropológusok esetében úgy tűnik, hogy pontosan ugyanaz az etnográfiai kutatási tapasztalat képes közelíteni a régi és az új ellentmondásos elveket, és rákérdezni ezeknek különböző társadalmi-történelmi kontextusokban létrejött jelentéseire." 5. A korábban idézett Niedermüller-féle vitaindító a néprajzi paradigma versus antropológiai viszonyrendszert igen élesen láttatja. Bár a néprajzi paradigmát megfelelő kritikával illeti, vitathatatlannak tartja azt a tényt, hogy a kelet-európai antropológia valójában erre épül. A néprajztudomány viszont kialakulásától kezdve mindig meghatározott politikai, ideológiai célok szolgálatában állt (Niedermüller I994a:92), és elméletellenes struktúrája volt. Az elméleteik-