Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
Tabló - Antropológia román szemszögből Cristina Papa-Giovanni Pizza — Filippo M. Zerilli, ed.: La ricerca antropologica in Romania. Prospettive storiche ed etnografiche Bokor Zsuzsa
J nesség Niedermüller szerint egyrészt abból adódik, hogy a kulturális objektivációkat állította érdeklődése középpontjába, tehát a gyűjtést, osztályozást fontosabbnak tartotta az elméleti kérdések felvetésénél, másrészt konzervativizmusa, politikaellenességének illúziója állította azt be ebbe az irányba (Niedermüller I994a:94). A néprajznak ez az elméletellenessége már nem ugyanilyen koordináták közt tevődik fel, és az antropológiai irányzatokkal való érintkezése során átalakult. A Benga-Benga-tanulmány ennek ellenére kicsit ezt az érzést hozza vissza, és bár pszichológiai elméletekhez való csatlakozással indít, mintha a tanulmány végéig ódzkodna attól, hogy bármilyen elméletet kialakítson a leírás alapján. 6. Kényes kérdés, gyakran a tudományosságon belül is eltérő „érzelmekkel" kell számolni, a származásra vonatkozó történeteket illetően. 7. A szerző 2002-ben jelentette meg szaploncai terepkutatásáról szóló összefoglalóját. A kötetet indító koncepció szembeszáll a „csak régi" hagyományokat kutatni akaró néprajzosok szemléletével, akik elvetik a „nem hagyományosat", hasonlóképpen fintorognak az elemzett máramarosi temető szóba kerülésekor is, amelyet rendszerint megkerült a román etnológiai kutatás. A kutató fontosnak tartja az aktuális szociokulturális háttér alapos vizsgálatát, és fokozatosan bevezet a szaploncai sírfeliratok keletkezésének történetébe is. 1999 és 2000 között zajlott kutatásában nagy hangsúlyt fektet annak a közösségi intenciónak a létrejöttére és formálódására, amely létrehozta a díszes és mesélő sírköveket (Lőrinczi 2002). 8. A tanulmány koncepciójával egyetlen gond van: a szerző Eliadétól, majd nyugati és főként magyar szerzőktől átvett jellemzők összevetése alapján igyekszik ráerőltetni a román hiedelmekre a sámánhitet és a boszorkányságot. Köztudott pedig, hogy - az általa oldalakon keresztül idézett, Róheim Géza és Pócs Éva által vázolt - szibériai eredetű sámánhithez nem sok köze van a románságnak, annál kevésbé a főként erősen katolikus vidékeken zajlott boszorkányperekhez, amelyekből, mint tudjuk, egyetlenegyet sem tudnak „felmutatni". 9. A román sámánizmus eredetét ráadásul magyar gyökerekhez vezeti vissza: „...a sámánizmus magyarországi eredetű, és az archaikus táltosképzetek formájában élt tovább" (94- p.)10. A 2000-ben Kolozsváron megjelent Intálniri multiple, ftntropologi Occidentali ín Europa de Est (Többszintű találkozások. Nyugati antropológusok Kelet-Európában) című kötet az antropológiai tudományos közéletben nyilvánosan is többször felmerült Kelet-Nyugat-kérdést tisztázza. Ugyancsak ezt tárgyalja a Replika 1998. decemberi száma is: „Kelet-Európában az értelmiségiek önmagukat mindenekelőtt a keleties-nyugatias elemek dichotómiájában gondolták el." (Hadas 1998:23.) Ez a „komplexus" pedig éppen azon paradigma létrehozásához képtelen eljuttatni, melyről Hadas beszél. Szerinte Bartók ennek a kelet-európaiságnak az ellenpéldája: „Az ő munkássága azon esély megvalósíthatóságát példázza, hogy a szisztematikusan vizsgált helyi sajátosságokat tágabb kontextusba illesztve az alkotó képes lehet az általa megkonstruált tény differentia specificájából kiinduló, univerzális igényű mű, elmélet, illetve paradigma létrehozására." (Hadas 1998:32.) ^ II. Eltávolításon a másság, a keletiesség, a „tőlünk való különbözőség" hangsúlyozását értem. 12. Értsd: a természeti és távoli népek kutatása után a (kelet-)európai társadalmak kutatására tevődött a hangsúly.
