Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - Antropológia román szemszögből Cristina Papa-Giovanni Pizza — Filippo M. Zerilli, ed.: La ricerca antropologica in Romania. Prospettive storiche ed etnografiche Bokor Zsuzsa

tágabb értelemben véve - a bemerészkedés a másik területére állandó vita tárgya a rendszerváltás utáni kelet-európai tudományosságban.

10 A kelet-európai antropológiából tanulhat a nyugati, tudjuk meg az Asad és társai által közölt perspektívát egy korábbi kötetben: ez jó esélyt ad a nyugati formák kulturális kritikájára, beleértve többek közt a kapitalizmus mint kulturális rendszer kritikáját is (Asad et al. 2000:2

1 ). Viszont a nyugati nem értheti meg soha a keleti rendszert - hangzik el több alkalommal is a kijelentés. A legtöbb közeledés a „gulyásarcú kommunizmus" és a „homofób diktatúrák" sztereotípiáin át nem volt képes meglátni a kelet-európai közösségek igazi arcát, írja ez utóbbi kötetben Kürti László is, hanem egy távoli, a nyugatitól, a civilizációtól messzi „vadkeletet" kerestek (Kürti 2000:73), amely elég gyakran együtt járt a helyi etnológusok adatközlővé kicsinyítésével és a helyi néprajz egyértelműen nacionalistának titulálásával. Miután bevezettem ezeket a problémákat, és nagyjából - remélem - a kötet hangulatára és stílusbeli sokféleségére is sikerült rávilágítanom, néhány tanulmányról részletesebben szólok, elsősorban azokról, amelyek valóban tanulságosak számunkra is azért, mert számos, továbbgondolásra érdemes részproblémát vetnek fel. John W. Cole-nak valamennyire sikerült feloldania azt a feszültséget, amelyet a címben rejlő homályosság és a tanulmányok sokfélesége ad. A szerző nem kifejezetten a román etnológia problémáira koncentrál, hanem együtt tekinti át az európai antropológia, etnográfia, etnológia közti különbségeket. Bár tanulmánya nem új problémákat jár körül, talán mégiscsak szükség van a kötet elején egy ilyesfajta összegzésre, amelyben a nemzeti etnológiák közti eltéréseket láthatjuk. Az etnológia és az ezt mozgató intézmények fejlődését is együtt értékeli, köztük olyan lényeges mozgásokat, mint például az elmozdulást a nemzetitől a közösségi felé. Jelzi, hogy még mindig nincs eléggé nyitott kommunikációs felület a különböző etnológiák között, de már történtek apró lépések a közeledésre mindannyian megtanultuk, hogy különbözőek vagyunk, és elfogadtuk ezt. A következő lépés, a különbségek eredetének és jelentésének megértése folyamatban van." (35. p.) A kötet legizgalmasabb írása, a David A. Kideckel, Bianca E. Botea, Raluca Nahorniac és Vasile §ofläu által írt Discourses of despair. Labor and crisis in two Romanian regions (Az elkeseredettség szövegei. Munka és válság két romániai régióban) című tanulmány a Zsil-völgyi bányászoknak, valamint a fogarasi, korábban a helyi vegyi kombinátokban dolgozó munkásoknak a posztszocializmus kihívásaira adott válaszait és életstratégiáit vázolja. A részt vevő megfigyelésen, etnográfiai terepmunkán és interjúkon alapuló kutatás eredményeként létrejött írás arra ad választ, hogy ezek a rendszerváltás utáni fordulatok által megnyomorított közösségek hogyan értelmezik saját helyüket, a romániai gaz- ~g dasági változásokat. Közelről láttatja (bár néha nem sikerül eltitkolnia az együttérzést ^ és sajnálatot) a világaikat, szokásaikat, mindennapjaikat, és azt, hogy a munka ezeket • milyen mértékben alakította át. A bányászok életében bekövetkező második lényeges ~2 fordulat a rendszerváltozás után a „bányászjárások" és az ezt követő társadalmi becsületvesztés. A krízisre adott válaszok közül leggyakoribbak a mindennapi konfliktusok, a válás, az erőszak. Fogaras világa ezzel szemben másként reagál a változásra, és mert más erőforrásokhoz nyúlhat (például közeli falusi rokoni hálózat, női munkaerő igénybevétele), más stratégiákat lát. Egyáltalán látja azokat - ellentétben a Zsil-völgyi bányászokkal. A tanulmány kitér többek között az elveszettségérzésre és a stressz okozta korai halálra, értékelve mindkét közösség esetében az ehhez való viszonyulást. 293