Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - Antropológia román szemszögből Cristina Papa-Giovanni Pizza — Filippo M. Zerilli, ed.: La ricerca antropologica in Romania. Prospettive storiche ed etnografiche Bokor Zsuzsa

tala a tanulmányban részletesen elemzett görög példa adaptációját: a hellenizmus és a romanizálás kapcsolata mentén tekintsék át újra a román jelentéseket. A kötetet záró tanulmánytömb szintén néhány nagyon érdekes szociálantropológiai írást tartalmaz. Itt találjuk Kideckel, Botea, Nahorniac és §ofláu összehasonlító jellegű írását a fogarasi gyári munkások és a Zsil-völgyi bányászok életéről, Cristina Papa és Veronica Redini tanulmányát a Romániában élő olasz befektetőkről, valamint F. M. Zerilli értekezését a korrupcióról. Nagy gonddal és szakértelemmel írott elemzésekről van szó. C. Papa és V. Redini olasz antropológusok üzletember honfitársakkal készített interjúi hiteleseknek és őszintéknek tűnnek. Nyilván a kommunikáció nem ütközött különösebb nyelvi akadályba, az adatközlők „otthoniak" voltak. Talán egyetlen dolog róható fel nekik, a kutatás egyoldalúsága: nem szólalnak meg az olaszokkal együtt dolgozó, együtt élő, akár házastársi vagy alkalmazotti viszonyban álló románok. Nem tudjuk, hogy azok a-jobbára mind - sikertörténetek, amelyeket olvasunk, mások narrációiban miként jelennének meg. Zerilli esetében pedig az elmélet sűrűn szövött hálója leplezni próbálja a kommunikációs nehézségekből eredő felületességet. A David Kideckel és csapata által írt tanulmány- mely véleményem szerint az egész kötet legjobb darabja - nem érezteti ezt a távolságot az idegen és a bennszülöttek közti interakció során. (Valószínűleg nemcsak Kideckel kiváló terepismerete, hanem a három román szociológus insider mivolta is megkönnyíthette a kommunikációt, amelynek során létrejött ez az igen alapos elemzés.) A román etnológus és az olasz antropológus ötvöződik Lőrinczi Marinella személyében, aki képes nemcsak a szövegeket (a szaploncai temető sírfeliratait) „érteni", hanem az ezek mögötti tartalmat is meglátni. Itt legfeljebb a terepen töltött idő rövid tartama tekinthető értelmezésbeli akadálynak, de semmiképp nem a szerző hozzáértése vagy kívülállósága.

7 Giovanni Pizza írása a transzról, sámánizmusról és boszorkányságról újabb fejtörést okoz az olvasó számára. Az általa felvonultatott hiedelemalakokat (strigol, iele, calusarii [szellemek, tündérek, táncosok]), bár ténylegesen a megkettőződött lélek, az animizmus képzet- és a boszorkányság hiedelemkörébe tartoznak, nem ugyanazok a kulturális hatások érték, mint a nyugati kultúrában, illetve a magyarban fellelhető hasonló elemeket.

8 Tanulmányát nem konkrét tereptapasztalatokra vagy saját folklórgyűjtéseire alapozza, hanem korábbi elemzéseket vet össze, és ennek alapján értékeli a román sámánizmus fennmaradt emlékeit.

9 Az egyik legizgatóbb kérdés számomra az - amint ez kiderülhetett a tárgyalás ne£2 gyedik pontjából is -, ahogyan ők, a nyugatiak, a kívülállók látják azt a világot, amelyben ^3 mi őslakosok vagyunk. De nemcsak ez: képesek-e megérteni azt a világot, amely - és • Románia esetében eléggé releváns szempont - más történelmi utakat járt, más menta~2 litás uralja, mint a sajátjukat? Mert kétségtelenül ez sajátos terep: sem a távol-keleti egzotikummal, sem az óceániai törzsek primitívségével nem rukkol elő, de nem is a „Nyugat", amelynek ők, a kutatók részei. A nyugatról érkező antropológusokkal kapcsolatban sokszor felmerült ez a dilemma, a távolítás-közelítés problémája: hogyan kell és lehet kutatni egy olyan közeget, amelyben nem szükséges teljes mértékben levetkőzni az otthonról hozott hagyományokat, de amelynek kutatása mégsem a „saját világának" megismerését célzó „natiue anthropo292 logist" műveleteit igényli. A Kelet-Nyugat határán keletkezett antropológia, illetve -