Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - Antropológia román szemszögből Cristina Papa-Giovanni Pizza — Filippo M. Zerilli, ed.: La ricerca antropologica in Romania. Prospettive storiche ed etnografiche Bokor Zsuzsa

BOKOR ZSUZSA Antropológia román szemszögből Cristina Papa - Giovanni Pizza - Filippo M. Zerilli, ed.: La ricerca antropologica in Romania. Prospettive storiche ed etnografiche. Napoli: Edizioni Scientifiche Italiane. 2003. 314 p. /Studi e materiali di Antropológia Culturale, Nuova serié, 47 £\ kötet címe (Az antropológiai kutatás Romániában. Történeti és etnográfiai perspektívák) már eleve kíváncsivá tesz bennünket: milyen antropológiáról, milyen csoportokat tanulmányozó kutatásról van szó, és kik a kutatók? Nos, az alábbiakban a kérdésekre adott feleletvázlataim korántsem tekinthetők válaszoknak, mert a tanulmányok együtt sem adnak semmiféle koherens képet arról, hogy mit is értenek „romániai antropológián" a szerkesztők. De vegyük sorra a kötet keletkezési kontextusának egyes elemeit, és meglátjuk, hogy miért a kuszaság érzete. 1. A Perugiai Egyetem és a Római Román Akadémia által 2000-ben megszervezett konferencián elhangzott előadások szövegét rögzítik az olasz, angol és francia nyelvű tanulmányok. A konferencia mögött, amint azt az előszó említi is, hosszabb ideje tartó közös (főként olasz-román) kutatások állnak, amelyek terepeként Romániát jelölték ki.

1 A tizenkét tanulmány közül (a Kideckellel együtt dolgozókat nem véve itt figyelembe) csupán négynek román a szerzője; közülük pedig csak egyetlenegy, véleményem szerint Vintila Mihäilescu tekinthető antropológusnak. A külföldi szerzők írásai így nemcsak mennyiség, hanem minőség tekintetében is lekörözik a románokét. 2. A kötetcím nem tisztázza, hogy kulturális, szociális vagy gazdasági antropológiai esetelemzésekről, esetleg néprajzi írásokról, interpretációkról van-e szó, talán a félreértések elkerülése végett, amelyeket - legalábbis az én olvasatomban - még ezzel a szándékolt pontatlansággal sem tudott kiküszöbölni. A szerkesztői céltudatosság a címválasztást illetően érthető, hiszen nem ugyanazt jelenti „az antropológia" Marianne Mesnil ^ és a francia tábor számára, mint a tudományos intézmények hiányában itt-ott hányó- ^ dó román etnológusoknak, de még a Kideckel-féle sűrű leírás koncepciója sem egyezik a folklorista szemléletű román halottsiratók interpretációja mögött meghúzódó tudományos elvekkel.

2 Éppen ezért a Prospettive storiche ed etnografiche alcímmel próbálják meg enyhíteni ezt a hiányt, de ettől még kuszábbá válik az egész. Az etnográfia, mint tudjuk, az antropológiában egyfajta eljárást, módszert jelent, a kelet-európai, kezdetben alapvetően nemzeti irányultságú néprajznak viszont „helyi szinten" a szinonimája.

3 Kérdés ezek után, hogy nekünk mit kell itt etnográfián értenünk? A kutatók munkamódszerét vagy azt a - viszonylag kisszámú - „etnográfiai" munkát, amelyet román