Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
Tabló - Délkelet-Európa történeti antropológiája Karl Käser - Siegfried Gruber - Robert Pichler, Hrsg.: Historische Anthropologie im südöstlichen Europa. Eine Einführung Mészáros Borbála
Kaser és Grandits hangsúlyozza, hogy kötetük „nem történeti antropológia a délkelet-európai régióról, hanem történeti antropológia a régióban" (14. p.). vagyis a kutatásban nem a tér tölti be a kulcskérdés szerepét, hanem a különböző témák. Ennek ellenére észrevehető, hogy az egyes fejezetekben fontos szerepet játszik a térbeliség, a balkáni térség, illetve a Balkánon belüli, különböző szempontból megalkotott régiók értelmezése. Bár a Balkán-félszigeti kultúrák nyugat-európai szemszögű - egyfajta európai perifériaként való-értelmezése a bevezetőből egyeivetendő perspektívának tűnik, az egyes tanulmányokban mégis előkerül a térség összevetése Nyugat-Európával (például a rokonsági rendszerek, a családi kapcsolatok terén), illetve a Balkán „perifériaként" való értelmezése. Ez a „periférialét" azonban nemcsak mint a külső elemző eszköze jelenik meg, hanem a délkelet-európai identitások egyik összetevőjeként is (lásd Christian Giordano írását). Az elmaradottság, a „balkáni ruralitás" idealizálása fontos szerephez jutott az egyes nemzetek „mitológiájában", mintegy kiegészítve az „európaizálódás" tendenciáját. Giordano gyakorlatilag szociálpszichológiai kompenzációs technikaként értelmezi a „periférialét" beépítését az identitásba: azeurópaizálódó szemszögből szégyenletesnek tűnő jelenségeket az egyes országok értelmisége nemzeti sajátosságként értelmezte. A kötet tanulmányait végigolvasva szembetűnő aránytalanságokat tapasztalhatunk a térség egyes országai, régiói előfordulásának, említésének mértékében. A legtöbbször Bulgária és Albánia szerepel a vizsgálat terepeként; Szerbia, Horvátország, Görögország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina alulmarad, Romániáról pedig szinte egyáltalán nincs szó. Ugyancsak problémaként merülhet fel az olvasóban, hogy egyes tanulmányok általánosítva szólnak a délkelet-európai rokonságról, időfelfogásról vagy éppen vallásgyakorlatról, holott a szerzők folyton hangsúlyozzák az előmunkálatok hiányát, a szakirodalom szegénységét, ami elvileg nem kedvez az ilyen nagy ívű összefoglalásnak, általánosításnak. Történeti antropológia a tanulmánykötet tükrében A kötet címének másik tagjával kapcsolatban is felmerülhet a kérdés, hogyan értelmezik azt a kötet szerkesztői. A bevezetőből és a tanulmányok olvasása után megbizonyosodhatunk, hogy a történeti antropológia fogalmát a lehető legtágabban használják. A történettudomány és az antropológia találkozásaként értelmezik, ahol az antropológia témaválasztásai, elméleti keretei és módszerei termékenyítőleg hatnak a történeti ku- ^5 tatásokra. E kölcsönhatásnak egyik legfontosabb pontja a kultúra mint szimbolikus rend- f2 szer fogalmának elismerése. A tanulmánygyűjtemény valóban egy „interdiszciplináris fórumra" hasonlít, hiszen a különböző írások a szociálantropológiától a társadalomtör- ~5 ténetig, a mentalitástörténettől az ökológiai antropológiáig a legkülönbözőbb hagyományokhoz kapcsolódnak. A helyi néprajztudomány eredményeit csak érintőlegesen, leginkább a rokonságkutatás, illetve a jogszokások területén hasznosítják a szövegek. Történeti antropológiáról lévén szó, különösen fontos szerepet szán Kaser az időbeliségnek, amelyről szerinte az etnológusok gyakran megfeledkeznek. Változások, cezúrák, kontinuitások szem előtt tartása, valamint az adott téma jelenkori vonatkozásainak, kihatásainak vizsgálata elmulaszthatatlan feladata a történeti antropológusnak. Ez 285
