Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
Tabló - Délkelet-Európa történeti antropológiája Karl Käser - Siegfried Gruber - Robert Pichler, Hrsg.: Historische Anthropologie im südöstlichen Europa. Eine Einführung Mészáros Borbála
utóbbi, vagyis az aktualitás, az adott probléma jelenkori vetületeinek vizsgálata sok tanulmányban mégis jelenik (például etnicitás, idegenség fogalma, családrendszer, a vérbosszú intézménye stb.). Azonban az időbeliség érzékeltetésével több írásban is problémák merülnek fel, ugyanis gyakran nem tudhatja az olvasó, hogy az állítások, olykor egész alfejezetek milyen időszakra vonatkozóan hangzanak el. így sokszor ahistorizálódik a mondanivaló, a történészek a „néprajzi jelen" hibájába keverednek. A tanulmányok többsége az oszmán éra végétől, a I 9-20. századra vonatkozóan tekinti át egy-egy jelenség történetét, azonban egyes esetekben egészen a bizánci időszakig (például migráció) visszamennek. Végül ugyancsak a történeti perspektívájú kutatás problémájához tartozik a források kérdése. A kötet bevezetőjében felvázoltak szerint speciális helyzetben van a délkelet-európai történeti antropológia, amennyiben a 18-20. századig oszmán uralom alatt lévő területekről jóval kevesebb olyan forrástípus maradt fenn, amelyet az antropológusok használni szoktak: vagyis túlsúlyban vannak az idegen uralom által termelt kvantitatív források, s elenyésző számban a privát szövegek (levelek, naplók stb.). Ezen állításon kívül azonban sajnos nem tudhatunk meg többet a térség történeti antropológiájának forráshasználatáról, annál is inkább, mert az egyes fejezetek is elenyésző számban említik meg az adott téma kutatásának forrásait vagy a forrásokkal kapcsolatban felmerülő módszertani, elméleti problémákat. Ez alól szinte egyedüli kivétel Rayna Gavrilova bolgár városi korzókról szóló tanulmánya, amelyben az oral history módszereit használta fel. A tanulmánykötet a bevezetőn kívül tizenöt fejezetet tartalmaz, amelyeket a szerkesztők öt, többé-kevésbé homogén témacsoportba soroltak. Mindezeket megelőzi Kari Kaser 7\z idegenekkel való kapcsolat című tanulmánya, melyben az idegen és a saját, a szegregáció és az interkulturalitás jelenségét vizsgálja a térségben, különös tekintettel a különböző vallási identitásokra, illetve a vendégszeretet intézményére Ez utóbbi kutatását azért tartja fontosnak Kaser, mivel szorosan összefügg az idegenség kérdéskörével, de ugyanakkor az általában csak a gyűlölettel és a konfliktusokkal jellemzett balkáni társadalom másik arcát mutatja meg. Az első nagy témacsoport a migráció és az alkalmazkodás kérdésköréhez nyújt három tanulmányt. Kaser a középkori Balkán-félszigeti bevándorlások történetét foglalja össze; megjegyzi, hogy ezen a területen az antropológiai perspektívák alkalmazása még gyerekcipőben jár. Olga Katsiardi-Hering görög történésznő a térség újkori migrációs típusait, motivációit rendszerezi: az oszmán hódítók elől menekülő csoportoktól a belső gazdasági migrációig, illetve a különböző irányú kivándorlásokig. Esettanulmányként az albánok Görögországba, Itáliába való kivándorlását tárgyalja. Ulf Brunnbauer grazi történész a természeti környezethez való alkalmazkodási stratégiákkal foglalkozik tanulmányában. Három ökotípust különít el, esettanulmányként pedig a Rodope hegységi ökotípust változásait mutatja be. A második nagy blokk a rokonság, család kérdéskörével foglalkozik. A Grazi Egyetemen már több mint egy évtizede folyik kutatás a nyugat-balkáni komplex családformák történetéről, Kari Kasernek több kötete megjelent már a témában. A szerző két szociálantropológiai ihletettségű tanulmánya a rokonság, a származás, a családon belüli szerepek, illetve az öröklés problémáját állítja középpontba. Nagy hangsúlyt fektet a patrilineáris leszármazási rendszer, a balkáni „házcsalád" és a férfijogú társadalom témájára,