Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SÓLYOM BARBARA: Társadalmi és házassági mobilitás Dunabogdányban

falu társadalmi életében. Például a házassági piac, vagyis az eladósorba került fiúk és lányok aránya életkorban, etnikai összetételben, vallásban stb. másként alakult volna, ha nincs a ki- és betelepítés, ez pedig, ha lassan is, de gyökeresen megváltoztatta a párválasztási, házasodási értékrendet, szokásokat. Ilyen erőteljes hatás ritkán fordul elő. Hipotézisek A falu empirikus vizsgálata azzal kezdődött, hogy három hipotézist fogalmaztam meg, melyeket kutatásom során igyekeztem igazolni vagy cáfolni. Feltételeztem, hogy: 1 . az első nemzedék házasodási szokásait alapvetően a közösségi normák, a tradíciók erősen szabályozták, meghatározták a falu és az egyes rétegek zártsága miatt; 2. bizonyos társadalmi változások hatására (például politikai intézkedések, a továbbtanulás széles körű elterjedése, a közlekedés fejlődése, így a munkahelyek választékának bővülése, az ingázás lehetősége) a párválasztási, házasodási szokások, íratlan szabályok megváltoztak a falu zártságának csökkenése miatt; 3. mindezek következtében napjainkhoz közeledve a párválasztás szabadabb, önállóbb, függetlenebb. Mielőtt ismertetem az eredményeket, meghatározom a kutatásban használt „sváb" és „magyar" terminusok jelentését. Ki sváb? Dunabogdányban az számít svábnak, aki annak vallja magát, illetve akit a sváb lakosság annak tart. Ez a kétfajta besorolás persze nem mindig esik egybe. Vannak, akik nem svábnak, hanem magyarnak vallják magukat, de a faluközösség mégis svábként tartja őket számon. Ez leginkább a második és a harmadik generációban van jelen: „Találkoztam olyan második generációs asszonnyal, akinek az anyja magyar volt, mégis egyértelműen svábnak tartotta magát, és olyannal is, akinek minden felmenője sváb, mégis magyarnak vallotta magát." (Bindorffer 2001.) Ennek az ellenkezője is előfordul azonban: ha „idegen" jön a faluba, ha itt él, ha felveszi a sváb szokásokat, akkor sem tartják svábnak, hiszen származását tekintve nem bogdányi sváb. Az etnikai besorolás nehézsége a vegyes házasságokból származó utódok esetében tapasztalható. Ha ilyen személy szóba kerül, mindig megjegyzik, hogy az illető magyar is. Az egyes személyek eredete, illetve pontosabban ennek számontartása mindig jó kiindulópont az etnikai kategorizálás során. Egy-egy név magyarosítása esetén soha nem mulasztották el hozzátenni az eredeti német családnevet. Mindebből látszik, hogy a származás alapvető az identitás kialakításában, de önmagában nem meghatározó, hiszen az identitás egyben vállalás kérdése is, mely helyzetenként változhat. A kutatás során ezért azt a személyt és akkor nevezem svábnak, aki és amikor annak tartja magát. Ha a sváb lakosság véleménye eltér ettől, akkor azzal külön foglalkozom. Ebben a felfogásban tehát az, hogy egy személy mikor minek vallja magát, alapvető-