Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SÓLYOM BARBARA: Társadalmi és házassági mobilitás Dunabogdányban

alakítása mellett döntöttek. A partner kiválasztását szintén az egyéni jellemzők, a családi háttér, a preferenciák és a piac összetétele befolyásolja; tehát ezen változók mentén történhet a „ki, kivel házasodik" problémakör vizsgálata. A párválasztási mintákkal foglalkozó szakirodalom nagy része ebbe a kutatási keretbe illeszkedik. A házasság mint mobilitás társadalomtípusonként nagyon eltérő elvek szerint valósul meg: a feudalizmusban inkább társadalmi reprodukciós csatorna, később elvileg lehet a mobilitás eszköze is, de a legtöbb esetben itt is ki lehet mutatni a társadalmi reprodukciós funkciót, csak ez már sokkal rejtettebb módon megy végbe (Bourdieu 2000b). A partnerválasztási mechanizmusok vizsgálatakor három dimenzió figyelembevétele szükséges (Bukodi 2002). Az első azokra a preferenciákra, elvárásokra vonatkozik, amelyeket a házastársat kereső személy megfogalmaz potenciális partnerével kapcsolatban. A második dimenzió az úgynevezett „harmadik fél" hatása, amely annak a társadalmi csoportnak a viselkedését befolyásoló szerepét takarja, amelybe a házasulandó egyén tartozik. A harmadik vizsgálati dimenzió pedig a házassági piac, ahol a hajadon nők és a nőtlen férfiak, illetve az elváltak és az özvegyek partnerüket keresik. A preferenciák dimenziójában a házasodni vágyó férfiak és nők egyrészt „bemutatják" saját erőforrásaikat, amelyek alapján vonzóvá válhatnak mint potenciális partnerek; másrészt értékelik az ellenkező neműek különböző tulajdonságait, amelyek alapján kiválasztják jövendőbelijüket. A bemutatandó és értékelendő tulajdonságok sokfélék lehetnek, a társadalmi rétegződéssel foglalkozó szociológia azonban elsősorban a különböző gazdasági, kulturális erőforrásokra - származás, iskolai végzettség, foglalkozási státus, anyagi helyzet - koncentrál. A második dimenzió a „harmadik fél" hatása. „Harmadik félként" nagyon különböző nagyságú és szorosságú csoportok funkcionálhatnak; idetartoznak az etnikai közösségek, a vallási felekezetek éppúgy, mint maga a szülői család. Az esetek nagy részében a gyermekek valamiféle csoportazonosság keretében nőnek fel. A csoportidentifikáció egyrészt a közös történelem, a közös értékek, a „közös sors" vállalásában ölthet testet, másrészt jelentheti a másság, az elkülönülés érzését, vállalását. Minél erősebbek az ilyen típusú érzelmek, beállítódások, minél inkább internalizálódtak a közösség tagjaiban a csoporthoz tartozást kifejező normák, annál valószínűbb a házassági homogámia, illetve a kifelé házasodás elkerülése. A közösséghez tartozásnak „belterjes" házasodással történő megerősítése különösen jellemző az etnikai csoportoknál, de nyilvánvalóan jelen van a különböző vallási közösségekben és társadalmi osztályokban, rétegekben is. Példaként említem meg, hogy Bogdányban íratlan szabály volt a kitelepítés előtt, hogy sváb „őslakos" csak svábbal, katolikussal és azonos vagyoni helyzetűvel köthetett házasságot. A különböző társadalmi csoportok tagjai közötti házasságot-hasonlóan a nemzedékek közötti mobilitási mintákhoz - a rétegződéssel foglalkozó kutatók a társadalom nyitottsága, illetve zártsága egyik indikátorának tartják, vagyis a házassági minták vizsgálata a rétegződési folyamatok integráns részét alkotja (Bukodi 2000). A szakirodalom arra keresi a választ, hogy vajon hogyan formálódnak, alakulnak a különböző csoportok közötti határok, milyenek a mobilitási esélyek, a társadalmi helyzet megváltozásának lehetőségei, ezeknek a lehetőségeknek a széleskörűsége? Vajon a különböző származású, különböző rétegekhez, a különböző etnikumokhoz, vallásokhoz, iskolai végzettségűekhez stb. tartozó egyének közötti házasság mennyire gyakori? Ha a felek réteghelyzete nem okoz problémát, konfliktust a párválasztásban, a házasságkötésben, ha átjárhatók