Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei

dása és az urbanizáció eredményeként pedig általánossá vált. A „két lábon állás" normája az I 989-es rendszerváltás után is tovább él, hiszen a falu családjainak közel 96 százaléka folytat azóta is mezőgazdasági tevékenységet, miközben - ha nem is sikerül mindenkinek elhelyezkedni - a munkahely keresése végképp általánossá vált. Tehát ma is kevesen tudnak „fél lábon állni": különösen a magángazdálkodás kizárólagossága ritka, hiszen a vállalkozók között is egyetlen esetben (épp a legújabban beköltözött, távolról érkező család esetében) valósul ez meg, de a mezőgazdaság teljes elhagyására is kevés példa van (a fennmaradó négy százalék). Ezen a kontinuus és egységes normán belül mind az „első", mind a „második" gazdaság különböző minták megvalósítását teszi lehetővé, a választási lehetőségek száma ugyanakkor koronként változik: Korszak „Első" gazdaság „Második" gazdaság munkás vállalkozó értelmiségi paraszt paraszt- vál lalkozó vállalkozó 1949-ig + + + -I- + + 1949-1960 + + + 1960-1975 + + + 1975-1992 + + + + + 1992-től + + + + + + A „két lábon állás" modelljének alkalmazhatósága abban rejlik, hogy az „első" és „második" gazdaság bármely két, az adott korban megvalósítható mintája összeegyeztethető egymással, az alternatívák fölcserélhetők, ily módon egy háztartásban vagy akár egy személyben a legkülönfélébb kombinációk nyilvánulhatnak meg. A jelenlegi kilenc kombinációs lehetőség közül a leggyakoribb a „munkás és paraszt". Egyedül a „vállalkozó és parasztvállalkozó", illetve a „mindkét gazdaságban vállalkozó" kombinációkra nem találtam példát a faluban, azaz senki, illetve semelyik család sem kezd bele egyszerre több vállalkozásba. A falu lakosai minden mintában megtalálják a számukra előnyös, egymással kombinálható elemeket, így miért is mondanának le a kevés felelősséggel és biztos jövedelemmel járó munkahelyről, a jövedelemkiegészítést lehetővé tévő árutermelésről és/vagy a kiadáscsökkentést biztosító önellátásról? A csajanovi paraszti gazdaság modelljét

8 itt - ha valaha is érvényre jutott - döntően a „két lábon állás" modellje váltotta föl. Ezért az eszményi minták és a ténylegesen megvalósítható három minta közötti alapvető különbség a munkahelyi jövedelem bekapcsolása a rendszerbe, amely nélkül nem lehetséges a háztartás fogyasztásának és az anyagi beruházások igényének kielégítése. A másik fontos különbség tehát, hogy a megváltozott technikai igények és az ennek ellentmondó géphiány miatt a paraszti minta követése esetében is szükség van beruházásra, azaz gépi szolgáltatók alkalmazására, és esetenként csávázott vetőmag, műtrágya, vegyszerek stb. beszerzésére. A gépállomány elégtelenségéből következik az is, hogy sokan kölcsönzésre, illetve kézi munkamódok végzésére kényszerülnek, az utóbbi pedig azt hozza magával, hogy a családi munkaerőben is sokan hiányt szenvednek, és így további bérmunka-, illetve reciprok kapcsolatokat építenek ki. Ezeket a hiányosságokat hidalja át