Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei
és hozza egyensúlyba a kisüzemi gazdaságoknál egy szinttel nagyobb struktúra, a „faluközösség". Ugyanakkor a vállalkozások is távolabb kerülnek az eszménytől azáltal, hogy a kétlakiság, illetve a háztartás és gazdaság továbbra is általános összefonódása, a családi munkaerő pénzben való értékelésének hiánya miatt bármely minta érvényesítése esetén gyakori az önkizsákmányolás. De a több lábon állással függ össze a különböző forrásokból származó jövedelmek gyakori „megcímkézése", azaz külön-külön való számontartása, más-más célra való fordítása is, ami részben a paraszti szemléletben gyökerezik. 9 A különböző tőkefajták (pénztőke, technikai tudástőke, piaci lehetőségekre vonatkozó tudástőke, reciprok kapcsolati tőke és piaci kapcsolati tőke) mindegyikére csak a parasztvállalkozásokban van szükség, és míg a paraszti gazdaságokban a piaci ismeretek és kapcsolatok tőkefajtái hiányoznak, addig a vállalkozások nem nélkülözik teljes mértékben a reciprok kapcsolatokat. A pénztőke mellett tehát a reciprok kapcsolati tőke az, amelyet mindhárom minta esetében igénybe vesznek. Ez pedig ismét a „faluközösség" mindenki számára segítséget nyújtó, kiegyenlítő szerepét támasztja alá. Bizonyos aránytalanul megoszló szimbolikus tőkék, mint a hatalmi és a tekintélytőkék, csak egyedi esetekben értelmezhetők, leginkább két vállalkozásban kapnak szerepet: az orvos szőlő- és bortermelésében és az alpolgármester szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó cégében. Ez is mutatja az „első" és „második" gazdaság, azaz a munkahelyi státus és a gazdálkodással megszerezhető presztízs, tágabban a „faluközösségen" belüli hierarchia és a mezőgazdasági hierarchia összefüggését. Összefoglalás Mindezek alapján a „közösségi" és „társadalmi" vagy másképpen a „falusi" és „városi" vonások két végpontja között elhelyezve Muraszemenye a mai napig „közösségi", „falusi" képet mutat. 10 Nemcsak az egyéni, családi stratégiákban figyelhető meg szemléletbeli folytonosság, hanem az (agrár)közösségi jelleg fennmaradásában is. A paraszti polgárosodás tehát a technikai fejlődés, az urbanizáció, a foglalkozásszerkezet és az életmód megváltozása, a fogyasztói társadalom kiszélesedése ellenére nem zárult le, (ez) a falu ma is falu. Bár a nem mezőgazdasági foglalkozású népesség az ismertetett korszakokban tovább nőtt, nem csökkent ugyanilyen mértékben a tágabban értelmezett agrárlakosság, hiszen már a korai kapitalizmusban kialakult, majd széles körben elterjedt a „két £ lábon állás" normája. És bár az ország nem agrártevékenységet folytató lakossága mind oj nagyobb fokú árutermelésre serkenti ezt a gazdálkodói réteget, a vállalkozói minta nem c? vált egyeduralkodóvá. Ugyanakkor még ha az egykori parasztközösségekből fennmaradt ïj£g paraszti zárványok (egy-egy család vagy gazdálkodó) és az eleve individualista szellem- oj§ ben megvalósuló vállalkozások „kusza" halmaza jön is létre, a minták sokfélesége mö- N h gött - ha lazultak is a kötelékek - felismerhető a közös norma és kapcsolatháló.
