Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei

másik somogyi városban a kőolajvállalatnál helyezkedett el mint nehézgépkezelő, a fiatalabbik a szülői háznál maradt, és a téesznél, majd bátyja hívására ugyanannál a vállalatnál talált munkát, szintén mint nehézgépkezelő. Lánytestvérük egy közelebbi városba házasodott, azaz hozzáment a mai idősebb vállalkozóhoz, aki pedig egy másik zalai városban született 1946-ban, egy kereskedelmi főiskolát végzett, gépgyárban dolgozó statisztikus apa és egy postai alkalmazott anya gyermekeként. Maga az idősebb vállalkozó első generációs mezőgazdasági dolgozó, hiszen főiskolai agrármérnöki végzettséget szerzett 1968-ban. Ezt követően egymás után öt zalai település termelőszövetkezetében dolgozott agronómusként, felesége pedig lakóhelyük téeszében könyvelő, főpénztáros és iratkezelő lett. Háztáji földjüket meghagyták a szövetkezetnek, ugyanakkor a mai idősebb vállalkozó az önálló gazdálkodást is igényelte, ezért nyulazni kezdett harmincöt anyával. Lányuk 1975-ben, fiuk, a mai ifjabb vállalkozó pedig I 978-ban született. Az idősebb vállalkozót és feleségét 1 993-ban elbocsátották szövetkezeti munkahelyükről. Ebben a helyzetben fiuk, a leendő ifjabb vállalkozó, aki épp pályaválasztás előtt állt, mezőgazdasági szakközépiskola mellett döntött. Ekkor kapott vissza az anyai nagyanyja a földrendezések során körülbelül hat hektár földet örökségként, illetve részaránytulajdonként, amiket ekkor még bérbe adtak a falu kft.-jenek. Az idősebb vállalkozó szintén a részaránytulajdonként kapott 3,5 hektáros városi földjét adta bérbe az ottani téesznek. Ugyanakkor 1993-tól Muraszemenyén kezdett földeket bérelni, kezdetben I 5 hektárt. Kisüzemi gazdaságuk kiépítését azonban csak az ifjabb vállalkozó középiskolai mezőgazdasági, gépészeti és növénytermelői tanulmányainak befejeztével és a határőrségtől való kilépése után kezdték el igazán. Muraszemenyén, az ifjabb vállalkozó anyai nagyanyjának mai portáján és a közelben lévő elhagyott dédszülői ház udvarán található a kisüzem központja. A nagyanya saját földjeinek nagy részét és az idősebb vállalkozó városi birtokának egészét visszavették, vásároltak egy kisebb parcellát az egyik szomszéd faluban, és mindezt egyre több bérelt területtel kezdték megtoldani. így jelenleg is folyamatosan növekszik az általuk művelt föld nagysága, a kutatás idején már 34 hektárt használtak több mint tíz tagban. Ennek mintegy negyede a család saját tulajdona, és egy része a vállalkozók városi lakhelyén fekszik, ami a gépek állandó ingázási kényszere miatt csökkenti a vállalkozás gazdaságosságát. Az egész területet fölszántják, és mivel egyetlen traktorjuk nem képes egyszerre ekkora területet megművelni, kettős vetésforgót alkalmaznak, melynek egyik felén gabonát (2001 ben például triticalét, búzát és őszi árpát, 2002-ben csak az előbbi kettőt), másik felén kukoricát termesztenek. A kevésbé kifizetődő gabonát tehát csak kényszerből vetik, a vállalkozás elsősorban a kukoricatermesztésen alapul, melynek különböző fajtáival egy elkülönített parcellán kísérleteznek is. A terményt mint őstermelők és családi gazdálkodók a kft.-n keresztül mind eladják Szlovéniába. Növényvédő szert, műtrágyát és vetőmagot egy viszonylag közeli faluban működő cégtől szereznek be, esetenként hitelbe. A család muraszemenyei és városi telkein egyaránt krumplit termesztenek, amit a kutatás idején a város szociális otthonának adtak el. Allatot, azaz átlagosan három hízót, öt-hat nyulat és körülbelül harminc baromfit csak saját részre tart az ifjabb vállalkozó anyai nagyanyja Muraszemenyén, melyből csupán a telek trágyázásához tartott nyulak szaporulatát szokta alkalmanként eladni. Veje, az idősebb vállalkozó egy időben lebeszélte a disznótartásról is, ezért 2002-ben már csak három levágott hízót vettek. Azon-