Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei

ban 2003-ban ismét vásároltak két malacot, miután a nagyanya szülői házában az ifjabb vállalkozó új ólat-valamint pincét és kamrát- alakított ki. Az ifjabb vállalkozó anyai nagyanyja egy kétszáz négyszögöles, ötsoros szőlőt tartott meg a szüleitől és férjétől származó örökségéből (a többit eladta az államnak), az idősebb vállalkozó pedig városi lakhelyének közelében egy 280 és egy 240 tős szőlőt vett. Az előbbit az ifjabb vállalkozó muraszemenyei nagybátyja, az utóbbit apja, az idősebb vállalkozó műveli, a bor a családon belül el szokott fogyni. Az ifjabb vállalkozó anyai nagyanyja egy körülbelül harminc-negyven fából álló erdőrészt is kapott. Az ifjabb vállalkozó szüleivel és nővérével most is a városban lakik, míg Muraszemenyén csak nagyanyja és nagybátyja, anyjának fivére él. A földművelés munkálatait mind az ifjabb vállalkozó végzi főállásban, ezért minden nap ingáznia kell otthona és a gazdaság helyszíne között, csak munkaszezon idején alszik a nagyszülői házban. O alkalmanként traktoros szolgáltatást és két muraszemenyei szomszédnál - a szüretelésben való közreműködés fejében - kölcsönmunkát is vállal. A földet saját traktorjukkal, ekéjükkel, tárcsájukkal, kombinátorjukkal, permetezőgépükkel, műtrágyaszórójukkal, vetőgépükkel stb. művelik, az ifjabb vállalkozó már csak egy pótkocsit hiányol a mezőgazdaságieszköz-együttesből, amit például egyik közvetlen szomszédjuktól szokott kölcsönkérni. A betakarításért, szárításért és tárolásért a kft.-nek fizetnek. Az idősebb vállalkozó, miután 1993-ban elbocsátották a téesztől, egy tápboltot vezetett, majd elnyerte egy másik körzet falugazdászi állását, ahova az 1 994-től betöltött vadkárbecslői munkahelye után I 998-ban visszatérhetett. Magánvállalkozásuk adminisztrációját, a beszerzési ügyeket mind ő intézi, hiszen nemcsak agrármérnöki végzettsége, hanem falugazdászi főállása révén is jó kapcsolati és szellemi tőkével rendelkezik, és így fiát is továbbképzésben tudja részesíteni. Az idősebb vállalkozó felesége 1997 óta rokkantnyugdíjas, és csak a krumpli művelésében segít. Az ifjabb vállalkozó anyai nagyanyja mint nyugdíjas csak az állatokkal foglalkozik, esetleg a krumpliültetésben, a trágya telekre, szőlőbe való kihordásában és a szőlőszüretelésben segít. Az ifjabb vállalkozó nagybátyja pedig somogyi nehézgépszerelői állása, illetve a muraszemenyei telek és szőlő kézi munkái mellett viszontsegít azoknak a szomszédoknak, akik különböző viszonzások fejében kiadják a családnak földjüket. Ennél a példánál tehát a még parasztvállalkozói értékrendet követő, ugyanakkor szakképzett, egykor jómódú nagyszülők leszármazottjai és affinális rokonai értelmiségiként visszatérve, a nagyszülők ambícióit folytatva, de már gyökeresen más gondolkodás szerint teremtik meg újra a család viszonylag jómódú, a faluban kiemelkedő teljesítményű gazdaságát. Az állatkereskedelem helyett viszont most kizárólag terménykereskedelemmel foglalkoznak, és az önellátás szinte teljesen háttérbe szorul, ami csak a nagyszülő paraszti igényeit elégíti ki. A jelenlegi gazdaság szinte minden szempontból vállalkozói jellegű és majdnem teljesen önálló: az árutermeléssel való profitszerzés az egyetlen céljuk annak ellenére is, hogy mostani helyzetükben ez még nehézségekbe ütközik; gazdaságukat a piaci kapcsolatok integrálják, terményeiket az országos piacon értékesítik; megelégszenek a földbérlettel is, és nem törekednek több lábon állásra, hanem növény-, azon belül is döntően kukoricatermesztésre szakosodtak. Szétvált a lakás és a gazdálkodás helyszíne, a szűkebb család háztartása és a gazdaság így nem alkot szerves egységet. A családi munkamegosztás is modernebb felfogáshoz illő, hiszen az idősebb vállalkozó csak szellemi munkával, az ifjabb vállalkozó pedig elsősorban fizikai munkával foglalko-