Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

TURAI TÜNDE: Leányszöktetés: deviancia vagy norma?

arra használták, hogy a közeli rokonok és szomszédok köréből meghívják a segítséget, elkészítsék a süteményeket, illetve összeszedjék a szükséges kellékeket (például edények, tányérok, evőeszközök, asztalok, sátorkellékek stb.). A hívogatás napja a vasárnap volt. Az ezt követő kedden került sor a lakodalomra. Már reggel megkezdődött az eseménysor. A két vőfély a vőlegényes háztól ajándékkal (például egy tál süteménnyel) indult a menyasszonyos házhoz, ahol feldíszítették és viszontajándékkal bocsátották útjukra őket. Az ő feladatkörükbe tartozott, hogy még a reggeli órákban elmenjenek a paphoz megbeszélni az esküvő kezdőpontját ami természetesen csupán egy formális mozzanat volt, hiszen mindezt már korábban egyeztették, de ez alkalmat nyújtott egyben a papnak, a kántornak és a harangozónak készített ajándék átadására (szőtteskendő, törülköző, sütemény). Eközben a nyüszőlányok (a vőlegény leányrokonai) elvitték a menyasszonynak készített koszorút és fátylat, illetve segítettek neki a felöltözésben. A szertartásra rendszerint tíz órától került sor, ami előtt a násznép (általában 150-200 személy) a leányos és a vőlegényes háznál gyülekezett. A menyasszony vendégei egy-egy korsó borral (körülbelül három liter) és egy-egy tányér süteménnyel érkeztek, majd elindultak a templomba. A vőlegény elbúcsúztatása után az ő vendégserege is megérkezett. Az esküvő után ebédelni mentek, külön a lányos és külön a vőlegényes házhoz. Délután a vőlegény násznépe eljött kikérni és elbúcsúztatni a menyasszonyt. Ekkor a leány vendégeit még nem, csak a menyasszonyt vitték magukkal, aki érkezésekor beköszöntött új otthonába, ajándékok osztogatása kíséretében (anyósnak és közeli nőrokonoknak - például nagymama, vőlegény testvérei - keszkenő, apósnak és közeli férfirokonoknak - például nagyapa, vőlegény testvérei - kalap). Majd elkezdődött a menyasszonytánc; eközben elmentek a leányos ház vendégei után (őket nevezték a hériszeseknek), hogy ebbe ők is bekapcsolódhassanak. Következett a közös vacsora, melyet teljes egészében a vőlegényes háznak kellett állnia. Előételnek pálinkát és kalácsot tettek az asztalra, majd húslevest, tejbekását vagy tejbegrízt főtt hússal, töltött káposztát, ami mellé még adtak sült húst (általában disznóhús) és végül főtt húsra ütött tojásrántottát. Éjfél után a menyasszonyos házon volt a sor, hiszen ekkor szolgálták fel az általuk hozott süteményeket és italokat. Ez jelentette az átöltöztetés időpontját is, amikor a szompolyasszony (a vőlegény asszonyrokona) segítségével a menyasszony felvette az anyósától kapott kontyolóruhát és kendőt. A lakodalom alkalmával még megajándékozták a hívogatókat, vőfélyeket, násznagyokat és főzőasszonyokat egy-egy szőtteskendővel vagy törülközővel. Az esemény zárómozzanata a következő vasárnap volt, amikor a szompolyasszony bevezette a templomba az újasszonyt, illetve a menyasszony szüleinél szűk körű ebéd keretében köszöntötték az új rokonokat. 14. Jól példázza a szöktetés divaterejét Bogdánd, ahol az 1940-es és 1950-es években szinte mindenkit szöktettek, holott a „rendes" lakodalomnak létezett egy elfogadott szegényes változata is, amely a háború utáni anyagi helyzetből adódó problémákra kínált alternatívát: Reggel a fiatal pár (konfirmálóruhájukban és nem külön erre az alkalomra készített ruhában) a két nászát nagy kíséretében elment a néptanácshoz és a templomba megesküdni. Ezt követően a menyasszonyos háznál megkínálták a közeli rokonokat kaláccsal, borral és pálinkával, majd a vendégek távoztak. A menyasszony, szülei és testvérei átmentek a vőlegényes házhoz, ahol szintén kaláccsal, borral és pálinkával vendégelték meg őket. A déli harangszó után pedig már mentek j]5° is a mezőre kapálni vagy egyéb munkálatokat végezni. 15. Saját gyűjtés: Egrespatak. 16. Lásd mégTárkány 1981 a:260. 17. A leányszöktetés és a paráználkodás között az a lényegi különbség, hogy míg ez utóbbit a házasságon kívüli szexuális érintkezés öncélú formájának tekintették, addig az előbbi épp a házasság létrejöttét segítette elő a különféle akadályozó tényezők elhárításával. 18. Lásd mégjávor 2000:650-651 ; Szilágyi 2000:746. 12 19. Nemegyszer fordult elő, hogy az indulatos apa késsel üldözte a szőlőben a menekülő fiatalokat.