Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
TURAI TÜNDE: Leányszöktetés: deviancia vagy norma?
20. A hozomány kiadásának a megbocsátó gesztuson kívül fontos gazdasági és társadalmi okai is voltak, hiszen ezzel biztosították az utódcsalád számára, hogy ne csússzanak le a társadalmi ranglétrán, ami befolyásolná a családcsoport helyzetét is. 21. Vö.TárkánySzűcs 1980:373. 22. Saját gyűjtés: Völcsök. 23. Történeti előzményként hadd idézzem a krasznai egyház erre vonatkozó statútumát a 18. századból: „akik pedig penitentiára elő nem állanának a figyelmeztetés dacára is, azokat a Krisztus parancsolatja szerint mint pogányokat, fukarokat, úgy tartjuk, azokkal ne együnk, ne igyunk, ne társalkodjunk, aki pedig ezekkel szóba áll, hasonlóvá lévén ahhoz, egy-két intés után az egyházból kizáratik." (Illyés 194 1 :130.) 24. „Akkor mind úgy mentek férjhez, hitetlenül" - fogalmazták meg Bogdándon. 25. Az eklézsiakövetés említései a szakirodalomban: Réső Ensel 1867:1 18; Kolosvári-Óvári 1892:193194, 685; Petri 190 1 :400; Vájna 1907:145-156; Szeremlei 19 1 1:433; Darvas é. n.:29-30; Illyés 1941:105-115; Fél-Hofer 1969:310-311; Benedek 1971:294-299; Jávor 1971:86-88; Tálasi 1977:707l;TárkánySzűcs 1980:388-389; I98la:260; Gelencsér 1991:58; Szilágyi 2000:703-706. 26. Napjainkban a szertartást Vásárhelyi János püspök agendája szerint tartják (Vásárhelyi 1950:184185). 27. A megszégyenítő eszközökről lásd még Vájna 1907:88-145; Réthly 1909:190-191; Szeremlei 191 l:433;Téglás 1912:223-224;Fél-Hofer 1969:310-31 l;Tálasi 1977:70;TárkánySzűcs 1980:388389; 1981 b:226-227, 579-580; Gelencsér 1991:48-55; Szilágyi 2000:705. 28. Például a 18. század elejéről idézi Petri: „Egy parázna asszonyt, ki Kovács alias Krakkói István nevű legénynyel paráználkodott, megsententiáztak, de a pellengérre kivezetvén, ott fegyvert adtak a kezébe és arra gratiáztak, hogy megjelenvén, azt kiabálja, hogy ezzel a fegyverrel üttetik el a feje annak, a ki paráznaságban találtatik." (Petri 190 1 :394, lásd még 400.) 29. A liminális periódushoz tartozó rítusokat van Gennep rite de marge-nak nevezte el, ami a magyar szaknyelvben az eltávolító rítus fordítást kapta (Fejős 1979). Úgy érzem viszont, hogy ez a kifejezés nem tudja eléggé közvetíteni a neki szánt tartalmat. Igaz ugyan, hogy ezek a rítusok az „eltávolodást" segítik elő „a régiből az új felé" (Fejős 1979:412), és ez a magyarázat indokolja a szóválasztást. Ám egyrészt szinonimája az elválasztó szónak, ami a preliminális szakasz rítusainak a jelzője, másrészt pedig nem fejezi ki épp ennek a periódusnak a lényegét: a köztes jelleget. A marge-állapot mint 'valaminek a szélén, valamin kívül lenni' előfeltételezi ugyan az eltávolodást, de ez csak egy mozzanata és nem a fókusza szemantikájának. Igen kifejezőnek vélem például a román fordítást (perioadá deprag, rituride limita), ami épp a küszöbhelyzetet, a sehova se tartozást, a határvonalon levest sugallja (Gennep 1998). Nem biztos, hogy sikerült megtalálnom a legtalálóbb szót, de javasolom az átvezető rítusok terminust. Hátránya, hogy nem érzékelteti kellőképpen a „senki földje" állapotot. Előnye viszont egyrészt az, hogy megszünteti a három rítustípus megnevezésére használt szó közötti szinonímiát, másrészt az, hogy míg az eltávolítás a preliminilás és a liminális periódus közötti viszonyt fogalmazza meg, elhanyagolva az ugyanolyan fontos liminális és posztliminális szakaszok kapcsolatát, az átvezető jelző mindkettőre egyformán reflektál, és épp azt jelzi, hogy ezek a rítusok a két stádium közötti kapcsolatot teremtik meg, egy ideiglenes állapotot alkalmazva segítenek eljutni a kezdeti „normális" állapotból a végső „normális" állapotba. 30. A szöktetést ugyan megejtették a berukkolás előtt, de mivel az eklézsiakövetés és az ezt megelőző bűnbánattartási alkalmak időigényesek voltak, házasságkötésre csak a legény hazatérése után került sor.
