Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
TURAI TÜNDE: Leányszöktetés: deviancia vagy norma?
a területi exogámiának, közösségi erővel szervezték meg, hogy a falubeli szimpatizáns ellopja a lányt, amit végül az apa is örömmel fogadott, mivel ő már szégyellte visszavonni a horvátiaknak tett meggondolatlan ígéretét. Bűn. Büntetés. Bűnhődés? A leányszöktetés mint házasságot előkészítő kapcsolatteremtési mód legitimálásának elhárítása fejeződik ki abban a közösségi elvárásban, bűn-helyesség koncepcióban, amely a cselekedet elkövetése után automatikusan előírja, sőt megköveteli, ha kell kikényszeríti a büntetések bekövetkeztét (sőt, amint később látni fogjuk, „önkéntes" felvállalását és viselését). A szöktetés ugyanis a házasságkötésnek csak társadalmilag és csupán hallgatólagosan elfogadott formája. 16 Az élet azon területének szabályozására kialakított norma, amire nem voltak meg a hivatalosként elismert állami, egyházi és közösségi rendelkezések. Az élethelyzetek dinamikus változása és a társadalom alapvetően integratív jellegű működése viszont igényelte azon szituációk rendezését is, amelyek az illegalitás, a deviancia szférájába sodortak volna. Ez a „megoldási" stratégia, mivel az egyik legalapvetőbb szociális érték és intézmény, a család - és számos más, a család által képviselt érték - fenntartását és kontinuitását biztosította, normatív erőre tett szert, s ennek folytán olyan visszahatást fejtett ki, hogy az esemény szokássá nőtte ki magát. 17 Mindez csakis a házasság és a házasságkötés tisztaságát legtökéletesebben szimbolizáló rítusok tiszteletben tartásával történt. így tudta kialakítani és megőrizni normaszegése ellenére nem normaszegő megítéltségét. A primernek tekintett norma hátterében ugyan jelentős mértékben és igen nagy gyakorisággal aktivizálták, ám mindennek ellenére nem szorította ki az előbbit az elsődlegesség státusából. Ez az alárendeltségi és felcserélhetetlenségi viszony fejeződött ki a büntetések kötelező voltában, ami ugyanakkor újratermelte és rögzítette is a közöttük lévő hierarchiát. A büntetés a tilalmas zónák kijelölésével értékeket és jelentéseket fogalmaz meg, illetve őriz. Ebben a jelentős kultúrateremtő szerepében segít megalkotni és fenntartani a társadalmi világot: a mindennapi gyakorlat szintjén erkölcsi kategóriákat jelöl ki, eseményeket értelmez, magatartásformákat definiál, cselekvéseket osztályoz, és minduntalan értékel (Garland 1997:128-129). Mint a hivatalos igazságok konkrét demonstrációja a közösség valamennyi tagja számára közvetíti a normákat, illetve a normákhoz való viszonyulási lehetőségeket (Garland I 997:137). De mivel itt sem merev struktúrákkal állunk szemben, hanem az életviszonyokra - a kanonizáltság mértékétől és a kanonizáló hatalmi elit rugalmasságától függően többé-kevésbé - érzékenyen reagáló elvekkel, a kiindulási alapot képező bűn interpretálása függ a hely és az idő paramétereitől, az elkövető személyétől és egyéb külső körülményektől. 18 Viszonylagosságából kifolyólag a büntetési mechanizmusok is differenciáltan működnek, pluralizált ellenőrzési és számonkérési formákat alkalmazva. A leányszöktetést követő szankciók sorozata kapcsán két igen lényeges dolog válik szembetűnővé: egyrészt a büntetés elmaradhatatlansága, másrészt a büntetés szégyenértékének csökkenése, sőt szinte teljes megszűnése. Az előbbiből ismételten az olvasható ki, hogy a szokásesemény annak ellenére, hogy normatív jelleget öltött, mégsem lépett át szekunder státusából primerbe. Az utóbbi pedig azt jelzi, hogy a szöktetés
