Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
HAVASRÉTI JÓZSEF: Szubkultúra: a különbség, a káosz és a rend
modern diskurzusnak, vagy ha - akár indokoltan is - óvakodunk a posztmodern szó használatától, akkor a vizsgált jelenségek részei olyan társadalmi és kulturális folyamatoknak és diskurzusoknak, amelyek például a Szapu kötetében centrális szerepet játszó elektronikus tánczenei kultúrával kapcsolatban a posztmodern szótárával is eredményesen és hatékonyan leírhatók (lásd Kömlődi 1999:37-49; Fejér 2000:70; stb.). így például ilyennek tekinthető az elektronikus tánczenei kultúra stiláris, műfaji, szimbolikus cseppfolyóssága, a kortárs ifjúsági szubkultúrák határainak, jelentéseinek poliszémikus és eklektikus behatárolhatatlansága - amellyel egyébként/} zűrkorszak gyermekeiben Szapu Magda is szembesülni kényszerül. Kriptoikonológia Körülbelül egy évvel ezelőtt az egyik kereskedelmi televízió tabloid műsorában Szapu Magda a műsorvezető kívánságára a fiatalok által viselt bakancs fűzőjének színéről, e színek jelentéséről beszélt: a piros fűzőről az anarchisták és a punkok, a fehér fűzőről pedig a szkinhedek ismerhetők fel, és hasonlók. E megállapításokat persze a tapasztalat is igazolhatja, és szerepelnek A zűrkorszak gyermekeiben is (I 78., 195., 197., 200., 201. p.). Ugyanakkor felvethető mindezzel kapcsolatban néhány elgondolkodtató probléma is. Egyrészt a cipőfűző nem ismertetőjegy - noha megkülönböztet -; alig hihető, hogy ez lenne a csoportba sorolás folyamatában és a kulturális megismerésben betöltött szerepe, hiszen a külső megjelenésen, az öltözéken és az egyén testén végigpásztázó tekintet biztosan megállapíthatja azt, hogy ki a punk és ki a szkinhed, még a bakancs és a fűző megtekintése előtt. De nem is ez a fontos, hanem egyrészt a törekvés, amely egyetlen kulturális töredék milyenségéből viselőjének egyértelmű besorolására törekszik, másrészt az a szemlélet, amely az ifjúsági szubkultúrák tudományos vizsgálatának ilyesféle kriptoikonológiai szerepkört tulajdonít. Önmagában is elgondolkodtató, és mélyebb elemzést kívánna például Szapu Magda egyik (szkinhed) adatközlőjének kijelentése a fehér fűzőről: „Rajtam most egy bakancs van, acélbetétes, Gladiátor. Ezt nagyon szeretem. A cipőfűző fehér, a fasiszták, a fajgyűlölők hordanak ilyet, de én csak azért, mert a feketéhez nagyon jól megy." (201. p.) Szerintem egy kulturális elemzésnek - akár folklorisztikai, akár etnográfiai, akár szubkulturális vagy éppen „posztmodern" - az ilyen helyeken kellene megállnia, elgondolkodnia és rákérdeznie: mi is történik itt? Néhány lehe- cd tőség: az esztétikai norma felülírja a politikait, a tetszetősség a faji előítéletet. De az is ™ lehet, hogy az adatközlő (titkon, valakik előtt) szégyelli a rasszizmust és/vagy azt a 3 csoportot, ahova tartozik. Vagy talán nem is rasszista, sőt, hiszen - Szapu könyvéből tudjuk (lásd 125. p.) - vannak nem rasszista szkinhedek is. Vagy megtéveszti a megfi- lo^ gyelőt. Esetleg szimplán hazudik. Vagy nem akar vitatkozni egy okvetetlenkedő ismeret- gj§ lennel, stb. Szerintem ezek a kérdések, problémák fontosabbak, mint a „piros fűző — • N — anarchista punk", „fehér fűző = fajgyűlölő szkinhed" kicsit sablonos jelentéstulajdonításai. Ez a példa is érzékelteti, de a szimbólumok, jelentések, határok tisztán tartására kevésbé ügyelő csoportok esetében még nyilvánvalóbb, hogy az ifjúsági szubkultúrában kevésbé fontosak a fixált jelentések, és különösen a manapság meghatározó - a „hib- M rid", a „műfajkeveredés", a „jelszóródás", a „fluxus" fogalmaival érzékletesen megjele- 267
