Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

HAVASRÉTI JÓZSEF: Szubkultúra: a különbség, a káosz és a rend

HAVASRETI JÓZSEF Szubkultúra: a különbség, a káosz és a rend Szapu Magda: A zűrkorszak gyermekei. Mai ifjúsági csoportkultúrák. Budapest: Századvég, 2002. 414 p. Etnográfia, folklorisztika és szubkultúra-kutatás Noha ismert toposz és eredményes gyakorlat az ifjúsági szubkultúrák vizsgálatát a törzsi vagy paraszti társadalmak „zárt" közösségeinek etnográfiai elemzéséhez hasonlítani, a Szapu Magda könyvéhez fogható, már-már ortodox következetességgel végrehajtott ilyen jellegű megközelítéssel ritkán találkozhat az olvasó. Nemcsak a szerző korábbi kutatásai, publikációi sorolhatók a klasszikus néprajzkutatás körébe, hanem A zűrkorszak gyermekei című kötet legfontosabb, irányadó tudományos mintái, referenciái is alapvetően a hagyományos paraszti társadalmak etnográfiai és folklorisztikai vizsgálataira vonatkoznak. „Szapu Magda dolgozata két szempontból is eltér a korábbi, az ifjúság életmódjával foglalkozó vizsgálatoktól. Egyrészt csak egyetlen, jól körülhatárolható témakört vizsgált, és noha bemutatja a fiatalok társadalmi, családi, iskolai hátterét - mindez nem volt tárgya a kutatásnak. [...] Másrészt a hagyományos néprajzi folklorisztikai módszereket használta: néprajzi gyűjtést végzett, adatközlőit személyesen ismeri, ugyanúgy írja le öltözetüket, szokásaikat, ahogy a »régi« folklorisztikában szokás. Az adatok csoportosítása, bemutatása is hagyományos és folklorisztikai jellegű" - állapítja meg a kötet bevezetőjében (Ajánlás) Voigt Vilmos (8. p.). „A dolgozat a kilencvenes évek végén az ifjúságnak [...] mint térbeli és időbeli közösségnek (korcsoportnak) mindennapi életét, kultúráját, közös tudását kutatja, írja le és elemzi - bizonyos összefüggések alapján - a mai folklorisztika eszközeivel" - jellemzi munkáját saját szavaival a szerző ( 19. p.). Első pillantásra talán abszurdnak tűnik ez a od megközelítés, de Szapu Magda könyve azt bizonyítja, hogy fontos és izgalmas megálla- ^ pításokat, leírásokat, elemzéseket eredményezhet. A szerző módszertani kiindulópont- S ja, hogy az ifjúsági szubkultúra a paraszti társadalom életkori alapon szerveződő ifjúsá- fjj gi csoportjaihoz hasonlítható, a fontosabb szcénák és szimbolikus rendszerek (lásd tánc- *T ház = diszkó, koncert, rock-kocsma, viselet = divat, szokás = szubkulturális rítusok, szórakozás, stb.) egymás funkcionális ekvivalenseinek tekinthetők (lásd 29., 136., 165., ^r243. p.). Ezek a párhuzamok, ekvivalenciák egyrészt látványos, szellemes analógiák, és mint ilyenek is heurisztikus értékkel rendelkezhetnek, másrészt egy bizonyos határig jól működnek mint a vizsgált tárgyat (az ifjúsági kultúrát) tagoló, osztályozó-rendszerező eszközök. Mindezen kívül a hagyományos folklórkategóriák, illetve az ifjúsági szcénában megfigyelhető „rokon'-kategóriák hasonlóságai és eltérései, a finom vagy durva elmozdulások, csúszások a premodern, a modern és a posztmodern kultúra viszonya- 265