Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

AZARY BEATRIX: A szájhagyományozott történelem kutatása (Biernaczky Szilárd levélinterjúja Jan Vansinával)

nak az adott kultúrának a lényegét alkotják. Ezek a képzetek kultúrafüggők. Észre kell vennünk, hogy c) az olyan fogalmak, mint az „őshaza", a „migráció" stb. meghatározott kultúrákhoz kötődnek, és nem azonosak egymással. A „migráció" fogalma magában foglalja az idővel és a térrel kapcsolatos sajátos ismereteket, illetve azt a modellt, hogyan és miért vándorolnak egyik helyről a másikra az emberek. Az alapismeretek által megteremtett viszonylatok pedig arra adnak magyarázatot, hogy a különféle klisék/sablonok - kultúráról kultúrára - miért éppen úgy épülnek fel, ahogyan. Röviden szólva tehát azt hiszem, hogy a sablonok elmélyült tanulmányozása olyan adatokat fog eredményezni, amelyek előbbre visznek majd bennünket az emberi agy működésének vizsgálata terén. Ez a megközelítés különbözik, de egyúttal kiegészíti a pszichológusoknak (lásd „emlékezet", „percepció", „gondolkodás") és maguknak az agykutatóknak a felfogását. Eközben persze finomíthatjuk az egyes klisékategóriákat, amint egyre több adat válik megközelíthetővé, mi több, alkategóriákat is felfedezhetünk az adott családokon belül, azonban nem hiszem, hogy a sablonok teljes rendszertanának a kiépítése túl sok eredménnyel jár majd. A prehistorikus társadalmak tudatának a modellje túlságosan általános, túlzottan konstruált ahhoz, hogy az a történészek számára elfogadhatóvá váljék. Kifejleszthetünk konkrét modelleket adott társadalmak esetében, elmélyült Worte und Sachen vizsgálatokat alkalmazva, vagyis olyan korlátozott időhatárral megvalósított összevető kutatásokat, amelyek egy adott korszakon belül mozognak. Azonban e tekintetben a nehézségek közismertek. Jó példát szolgáltatnak erre Dumézil kísérletei, amelyek az indoeurópai gondolkodás funkcióit próbálták meghatározni. Nekünk sokkal szerényebbeknek kell maradnunk a kisebb időbeli távolságot mutató, ugyanakkor a fogalmak jóval nagyobb tárházát felvonultató kutatásoknál, amelyek esetében a megértés és az értékelés (például idő, tér, tények, igazság, ok) alapkategóriáit kell alkalmaznunk. Ismeretes, hogy a régmúltat idéző mondák, a népi kultúra igen fontos szerepet játszottak a legtöbb európai nép művelődéstörténetében. Milyen pozitív és negatív tényezőket lát abban a folyamatban, amelynek során a folklór, illetve a szájhagyományok, illetve konkréten az oral history research eredményei Afrikában mint a nacionalizmus forrása kerültek felhasználásra? Afrikában a nacionalizmus elsőként többnyire a városokban ütötte fel a fejét. Az elváró- ^ siasodott emberek fokról fokra ráébredtek saját paraszti kultúrájuk gondolkodásmódja- f? nak és művészetének gazdagságára. Azonban a nacionalizmus korai időszakában (az £ I 880-as évektől kezdődően) ennek nem volt túl nagy jelentősége, mivel a „modernizáció egyenlő az európaiakkal" elv mindennél fontosabbnak bizonyult. Mindazonáltal 1945 «jg után néhány nagy hatású mozgalom kezdett bizonyos produktumokat (ilyen volt pél- g^è dául a ghánai kente ruházat) vagy különféle hagyományokat (szokásos módon a köz- ^rmondások) magukba fogadni. A zaire-i ABAKO párt nem az egyetlen azok között, amelyeket azért alapítottak, hogy megóvják a közmondásokban rejlő örök bölcsességet, később pedig nemzeti párttá váltak, amihez mindjárt az indoklás is megvolt (az ABAKO széles körű vidéki támogatásra lelt, amikor azt állította, hogy az egykori Kongó királyság szellemi örökösének tartja magát, amely ugyan I 678-ra szétesett, de mégis eszményt adott a kongó nyelvet beszélő emberek számára). 259