Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

AZARY BEATRIX: A halállal és a halotti szertartással kapcsolatos terek,térképzetek

Lajos székely példája szerint a halott jobb keze mellett álltak a „siralmasok és szívfájdalmasok", fejénél a legközelebbi hozzátartozó, a rokonság a másik oldalon, a szomszédság pedig a harmadik, negyedik rendbe felsorakozva (Balázs I 995:129). A hullaházban történő ravatalozás miatt a halottas ház és az udvar elvesztette funkcióját. Az udvari szertartás leegyszerűsödve áthelyeződött a hullaház előtti térre. Csupán a koporsót körülállók rendje maradt meg, az sem az eredeti, szigorú formában. Az udvari szertartás és búcsúztatás után a halottat kikísérték a temetőbe. A koporsót az udvaron lábbal a kapu felé helyezték el, az udvarról a kapun szintén lábbal előre vitték az utcára (Csáky I 999:127). A csíkszentdomonkosi adatközlők is a halott házban és udvaron lábbal az ajtó/kapu felé fordításáról számoltak be, ennek oka pedig: „hogy arccal menjen ki a kapun" (Balázs 1 995:1 28). Balázs Lajos ugyanakkor mélyebb rétegét is feltárja a szokásnak: így az eltávolítás szándékát - mert Balázs Lajos ezt a szokássort az eltávolítórítusok közé sorolja - térben is megjelenítik (Balázs ! 995:1 56). A temetési menet nem a legrövidebb úton ment a temetőbe. Általában útba ejtették a legközelebbi rokonok házát, illetve a halott szülőházát. A fő útvonalakon haladt a menet, így a halott elbúcsúzhatott a falutól és lakóitól. A menetben szintén meghatározott, ám vidékenként eltérő rend szerint követték egymást a gyászolók. A katolikusoknál a pap előtt vitték a ministránsok, társulatos asszonyok, férfiak a templomi zászlókat. Őket követték a legények, házas emberek, majd a koporsó, mögötte pedig a hozzátartozók. A menetet a lányok és asszonyok zárták (Kunt I 987:1 68). Csíkszentdomonkoson - a halott nemétől függetlenül - mindig a férfiak álltak a gyászmenet élén. Előttük vitték a két kicsi keresztet, mögöttük pedig a háromtagú nagy keresztet. Ezt követték a koszorúk, mögöttük a pap, aztán a koporsó, emögött a siralmasok, végül a lányok, asszonyok (Balázs 1995:13 l-l 32). Növák László a fentiektől eltérő menetről számol be tanulmányában: „Az utcára kitóduló gyászoló nép temetési menetbe sorakozik. Legelőre állnak a zászlóvivők. Domaházán például idősebb asszonyhalottnak két fekete gyászlobogót visz két feketébe öltözött asszony. A templomi feszületet szintén asszony viszi, aki két zászló között halad, utána következik a sírkereszt, amelyet a negyedik asszony visz maga előtt tartva. A menetben utánuk következnek a koszorúvivő asszonyok, majd négy-öt sorba tömörülve a többi asszony. A menet közepén halad a test, gyászkocsira helyezett koporsóban, előtte megy a pap a kántorral, egyházi emberekkel, utána pedig a család, rokonság, végezetül pedig a falu férfiai." (Nóvák 1987:275.) A menet mindig útba ejtette a templomot. A koporsót letették a templom elé, hogy a halott hallja bentről, hogyan búcsúztatják. A búcsúztató után a halottat átvitték a templomon. A hullaházból való temetés felbontotta ezt a rendet is. A gyászszertartást misével kezdik, a gyásznép a templomból indul a temetőbe. Temető A halotti és temetési szertartások harmadik színtere a temető, mely számos szállal kötődik a helyi kultúra egészéhez. A temető belső rendjét, a sírok viszonylatait, a sírjelek alkalmazását meghatározza a falu jellegzetes társadalmi rendje (Kunt I 983:7).