Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

KOVÁCSNÉ ISTVÁN ANIKÓ: Egy somoskai hiedelemtörténet emléke az ezredfordulón

forgalmazta a községben. A falubeliek tétován, bizonytalanul révedtek múltjukba, emlékeik, emlékezéseik nyomán benyomások, töredékek villantak fel, teremtődtek újjá a jelen értelmezésére. Múltba merülésük tehát már nem a kommunikatív emlékezet aktusa' volt, már nem spontán módon, nem önmaguk, nem a közösség számára szőtték egymásba az emlékfoszlányokat, hanem én, a kívülről jött idegen provokálta őket az emlékezésre, a még fellelhető töredékek összeillesztésére. A szövegkörnyezetről Kutatásom egy körülbelül öt évtizedes hiedelemtörténetnek a jelenlegi elbeszélések általi rekonstrukciójára irányul. A hiedelemtörténet értelemzésekor tudatosítom a gyűjtési szituáció korlátait, figyelembe veszem az időbeli távolság okozta gátakat, amelyek csupán az utólagos felidézés, a közvetettség s a felejtés szűrőjén keresztül láttathatják velem a múltbeli történetet. A hiedelemtörténetet tehát nem tekintem azonosnak magával az eseménnyel, annak csupán reprezentációjaként értékelem. A történet első nyelvi szövegét az alábbi körülmények hívták életre: a beszélgetés helyszíne Somoska, a moldvai Klézse községhez tartozó falu, a 87 éves Máris Borbála lakása volt. Mindez 2000 októberében történt egy néprajzi kutatás keretében. A beszélgetés résztvevői Máris Borbála, a 37 éves szomszéd férfi, Bulai János, valamint Baróti Borbála és jómagam voltunk. Tájékozódásunkkor a faluban többen Márisnéhoz, a „vén bábához" küldtek, mondván, hogy ő tud nekünk majd régi dolgokról mesélni. Első nap a textíliáit mutatta meg, majd elmondta a Molnár Anna balladájának egy általunk addig nem ismert, rendkívül terjedelmes, motívumokban igen gazdag változatát. Érdeklődésünktől felbuzdulva visszahívott minket másnapra is, hogy még hasonló történeteket hallgathassunk. Másnap délelőtt ugyanakkor megismerkedtünk a szomszédban lakó Bulai Jánossal és családjával, aki azután ragaszkodott hozzá, hogy velünk jöjjön Márisnéhoz. Nem örvendtünk a kíséretnek. Úgy éreztük, talán zavarni fogja az előző nap megkezdett társalgást, megakadályozza a minket érdeklő történetek felszínre kerülését, elmesélését vagy egyáltalán az elmesélés menetét. Csodálkozott is, hogy - ugyanbiza ilyen fiatal városi lányokat miért érdekelnek a régmúlt idők történései, s miután Márisné mesélni kezdett, egy ideig minduntalan beleszólt, s magyarázta a számunra idegennek vélt szavakat, kifejezéseket. Miután jeleztük, hogy nincsen szükségünk magyarázatra, _ mindent értünk, a külső körülményekről megfeledkezve, gyermeki figyelemmel csüngött <N a mesén. Majd a múltra való összpontosítás hangulatában, az ő emlékei közül bukkant P! fel váratlanul egy történet („Mondjak én is egy történetet!"). pj A felelevenített eseménytörténet mozzanatai a következők. Nagyjából ötven évvel ^ ezelőtt Somoskán egy fiatal lánynak házasságon kívüli gyermeke született. A közösségi gü ítélettől tartó apa egy asszonyt fogadott, hogy elrejtse, vagyis megölje, kútba dobja a N

J gyereket. Az esemény azonban csak addig maradt titokban, amíg Máris Borbála ki nem ment vizet meríteni a kútra, és a kút vízében azután felfedezte a halott csecsemőt. Ijedtségében, megrökönyödésében oáz-„ríkatja" a falu népét. Nyomozásképpen a polgármesteri hivatalhoz hívták be a lányokat. Hamarosan ráakadtak a leányanyára, aki kendezővel kötötte el a mellét, hogy az ingére ne folyjon ki az anyatej. Büntetésül fogva tartották 1 egy darabig, de nemsokára - a család társadalmi tekintélye miatt - szabadon engedték. ÁJl