Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZIJÁRTÓ ZSOLT: „Kulturális rendszer" - egy fogalom metamorfózisa

sünk előterébe, mint eszköz, ami segít bennünket olyan célok elérésében, melyeket korábban magunkban már megfogalmaztunk. így a közösségképzés során egyre fontosabbá válnak a szubjektivitás evidens jelei (a stílus, a műveltség), miközben más jelek (a hivatás, az életszínvonal) - mivel nem szignifikánsak a belső életet illetően - elhalványulnak, s így fokozatosan elveszítik miliőkonstituáló erejüket. Mi történik ezen általános átalakulási folyamat során a földrajzi tér-jelosztállyal, milyen változások, átalakulások figyelhetők meg ezen a területen? Mi történik akkor, amikor a társadalmi változások (a tényleges cselekvések mind kevésbé térhez kötöttek) következtében és szemiotikai átalakulások (növekvő szubjektivizálódás) miatt a földrajzi tér, a környezet elveszíti evidenciáját és szignifikanciáját a társadalmi észlelés során, azaz a tér is konstruált miliőjellé válik? Az új típusú közösségképződés fő jellegzetessége, hogy a teret egyre inkább szcénaként, az önábrázolás helyszíneként használják az individuumok, társadalmi csoportok. A szcénák a különböző társadalmi miliők színterei, olyan találkozási pontok, ahol az ember nagy valószínűséggel magához hasonlókkal találkozik. Az egyén belép, és érinti ezeket a helyeket, aztán elhagyja őket anélkül, hogy állandóan ott tartózkodna vagy éppen „meggyökeresedne". Ezek a szcénák legtöbbször meglehetősen csekély térbeli kiterjedéssel rendelkeznek, időben pedig korlátozott kontaktust tesznek lehetővé. Nem csupán térbeliségük „felszíni" jellegű, hanem időbeliségük is szerfölött illékony: állandóan változnak, nagyon hamar elveszíthetik miliőszignifikanciájukat. A szcénák létrejötte szoros összefüggésben áll azzal a sokat elemzett folyamattal, hogy - elsősorban a választási lehetőségek megnövekedése miatt - a földrajzi tér korábban egyedileg rögzített pontjai mindinkább „tetszés szerintiekké"/kicserélhetőkké válnak (Urry 1995). Ugyancsak fontos szerepet játszik ebben a folyamatban a hatékony imaginációs ipar, amely hihetetlen mennyiségű kulturális jelentést, szimbólumot termelve és közvetítve minden más iparágnál sűrűbben és erősebben behálózza a világot inkább immateriális természetű termékeivel. A jelek megnövekedett fontosságát mutatja a közösségképződés során az is, hogy (mind az imaginációk szintjén, mind ténylegesen) a különböző, gyakran máshonnan származó jelentéseknek megfelelően a különböző térszekvenciák átalakulnak, különböző kulturális koncepciók mentén felhasználásra kerülnek (Urry 1995). A térhasználat a felnőttek esetében ezeken az átmenetileg felkeresett térszigeteken keresztül történik; a szcénaként értelmezett hálózatok között pedig nagy kiterjedésű, _: csak átutazásra használatos, miliősemleges zónák jönnek létre, s kívül állnak minden- S fajta csoport felségterületén. A térbeli távolságok legyőzésére használt eszközök és utak a legtipikusabb miliősemleges zónák vagy „nem helyek", ahogyan Marc Augé jelöli eze- pj ket (Augé 1994)- Az ilyen tér észlelésekor az egyetlen fontos tényező, a jó áttekinthe- «jg tőség mindenkori határait a cselekvés pillanatnyi lefolyása jelöli ki: „[...] ez válik a tulaj- g_s donképpeni, a kognitív módon megragadott térré; ami ezen túl található, abból táj lesz, zöldterületek, erdők és előkertek egytónusú filmje; a tér feloldódik a levegőben, az éjszakában, a semmiben" (Schulze I 994:5 I).