Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZIJÁRTÓ ZSOLT: „Kulturális rendszer" - egy fogalom metamorfózisa

probléma, s a hagyományos földrajztudományos megközelítésmódokon túl például Saskia Sassen (1994,2000), Edward Soja (1990; 1996), David Harvey (1990; 1994; 1995) könyvei próbálják körüljárni azokat a társadalmi-térbeli változásokat, amelyek a késő modern társadalmakban, a globalizácíó, az új ökonómia hatására végbemennek, s ezt olyan fogalmak segítségével teszik, mint az „új centralitás", a „posztmodern geográfia", a „transzlokalitás", a Jhirdspace" és mások. A tér itt úgy jelenik meg, mint egyfajta determináns, olyan eltérő lehetőségeket megteremtő entitás, amely különböző - és időben is változó - keretfeltételeket biztosít a mindennapi életben zajló tevékenységek számára. Ebből kiindulva tájékozódhatunk arról, hogy a tér és a térben zajló mozgások hogyan determinálják a különböző életvilágok gazdasági, társadalmi, kulturális esélyeit, miként hoznak létre, indukálnak kommunikációs folyamatokat, és miképpen teszik lehetővé ezen keresztül társadalmi érintkezések létrejöttét; de ezek számolnak be arról is, hogy lehetetlenülnek el néha ezek a kapcsolatok, s hogyan jönnek létre teljesen autotarch, önmagukba zár(kózot)t tér- és társadalomszekvenciák. Számos diszciplína tevékenységi köre kapcsolható ebbe a keretbe, a hagyományos értelemben vett geográfia éppúgy, mint különböző alfajai - a közlekedéstudomány, de a kommunikációkutatás egyfajta tranzaktív felfogása is e megközelítésmódon alapul. Sőt, a turizmus társadalomtudományos kutatása az 1930-as években pontosan ebben a keretben kezdődött el, a német idegenforgalom-tudomány nem volt más, mint a közlekedés feltételeinek, a távolságok áthidalásának szakszerűen bemutatott magyarázata. Ugyanakkor fontos emlékeztetni arra, hogy-ellentétben a hagyományos megközelítések alapfeltevéseivel - nem csupán a reális földrajzi terek szolgáltatják tevékenységeink keretét, hiszen mindennapi életünk horizontján mind sűrűbben feltűnnek, s mind jelentősebb befolyásra tesznek szert a virtuális terek és a cyberspace immateriális területei is.

4 Az utóbbi években a kultúratudományok egyik legfontosabb területévé vált a hétköznapi életbe beágyazódott imaginativ elképzelésstruktúrák-vágyak, képzetekműködésmódjának, hatásmechanizmusának vizsgálata. A második oszlop - valójában perspektíva - azt mutatja be, „mit tesznek a terekkel az emberek", azaz hogyan „humanizálják", miképpen alakítják ki lokalitásaikat, hogyan használják fel a földrajzi tereket az egyéni és csoportidentitásuk létrehozása során. Azt olvashatjuk ki, hogy egy adott földrajzi térben, különböző társadalmi csoportok mindennapi életpraxisában, egy meghatározott történelmi időszeletben hogyan zajlik, illetve a külső körülmények átalakulása következtében miképpen változik a „lokalitás termelése", hogyan laknak be, „sajátítanak el" e társadalmi csoportok meghatározott földrajzi tereket. Itt az identitás, a közösségképzés a leggyakrabban felbukkanó probléma, a „miliő" és „lokalitás", továbbá az „inszcenálás" pedig azok a fogalmak, amelyek segítségével a felvetődő kérdésekre megpróbálnak válaszokat keresni. Többek között Arjun Appadurai (I 998; 2001), Gerhard Schulze (1994; 2000a), Ulf Hannerz (1999) tanulmányai foglalkoznak a végbemenő társadalmi-kulturális folyamatok szabályszerűségeivel. Az itt felmerülő fogalmak, mint az inkább antropológiai diszciplínákban megjelenő „lokalitások" vagy az inkább a szociológiai irodalomban honos „miliők", voltaképpen ugyanazt a jelenséget írják körül: valamely relatíve stabil életformákkal rendelkező csoport aktív szituáltságát a lokalitás és a globalitás koordinátái között, ahol a tér-idő távolságok változásait (azaz a csoport szituáltságát) a jelenlét/távollét, távolság/közelség in-