Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
SZIJÁRTÓ ZSOLT: „Kulturális rendszer" - egy fogalom metamorfózisa
A kultúrafogalom problematikussá válásának másik oka nem az egyes diszciplínák metodológiai önreflexiójában rejlik, hanem a társadalomtudományok által leírni és értelmezni kívánt társadalmi valóságszelet újrastrukturálódásában. A körülöttünk zajló társadalmikulturális folyamatok közül jelen összefüggésben az alábbi, egymással szoros kapcsolatban álló tényezőket érdemes kiemelni: a globalizációt és a vele együtt járó nagyfokú mobilitást, a mediális és kommunikációs kapcsolatok mind erőteljesebb érvényesülését és egy hatékony imaginációs ipar markáns működését (Appadurai 1998). A világméretű migráció, a globalizációs folyamatok következtében mind problematikusabbá válik a zárt kulturális világok leírását preferáló megközelítésmód, hiszen egyre inkább számolni kell azzal a ténnyel, hogy a különböző életmódok - legyenek akár a világ legeldugottabb helyein is - eltérő mértékben ugyan, de nyitottak a más helyekről származó kulturális jelentések előtt. A kulturális folyamatok elemzésével foglalkozó társadalomtudományok érdeklődése főleg arra a kérdésre irányul, hogy a társadalmi egységek - térbeli és időbeli kategóriák/ elképzelésrendszerek segítségével - miképpen strukturálódnak és reprodukálódnak. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszanak az interszubjektív konvenciókon nyugvó különböző kulturális elképzelések, specifikus tudásállapotok. így a jelenlegi kulturálistársadalmi folyamatok által létrehozott radikális változásokat éppúgy, mint a társadalmak kulturálisan rögzített önértelmezésében, szemantikájában bekövetkezett elmozdulásokat több társadalomkutató (antropológus, szociológus, geográfus) mindinkább a térhez fűződő viszony átalakulásán keresztül próbálja megragadni. Ez a jelenség természetesen nem egyedi vagy teljességgel új, hiszen a társadalmakban folyamatosan létrejönnek, majd átalakulnak, megváltoznak különböző szintű és hatókörű térhierarchiákezt szokták például a centrum és a perifériák közötti viszony formálódásának, néha regionalizációnak vagy centralizációnak is nevezni -, illetve a térkonstrukciók mindig is fontos szerepet játszottak különböző társadalmi szereplők (csoportok, individuumok, nemzetállamok) öndefiníciójában, határainak rögzítésében. Számos példát lehetne itt említeni arra, hogy a társadalmi mező területén miképpen jelennek meg szociális-térbeli determinációk, illetve hogy milyen hatást gyakorolnak a társadalmi élet kereteinek újraformálására. Az egyik legszemléletesebb kutatási terület a társadalmasodás folyamatainak vizsgálata: a közösségképződés kutatása - az ismeretelméleti perspektívaváltások és a tényleges társadalmi-kulturális átalakulások miatt - már nem tisztán lehatárolt egységekre, fizikailag definiált határokra koncentrál (mint amilyen a nemzetállam vagy a városkutatásban az etnikai negyed volt), hanem egy állandóan változó fizikai határokkal rendelkező, átalakuló cselekvésmezőre (Welz 1991 ). A földrajzi tér sokféleképpen, sok alakban vesz részt a társadalmi valóság konstitúciójának folyamatában: keretet, hivatkozási pontokat, közös kulturális kötőanyagokat (jelentést, szimbólumokat) teremtve, vagy éppen felforgatva, átalakítva a korábbi bevett és megszokott kulturális gyakorlatokat.
