Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZIJÁRTÓ ZSOLT: „Kulturális rendszer" - egy fogalom metamorfózisa

nográfiáit (esetleírásait) valamely törzs életteréről; a városszociológia chicagói iskolája ennek mentén dolgozta ki elképzelésrendszerét az elkülönült városnegyedekről; a néprajz tudományága pedig ezt szem előtt tartva folytatta közösségkutatásait kis térbeli egységekben, falvakban, és a sort még lehetne folytatni. Többféle homogenitásfeltételezés - és az úgynevezett „integrációs maximába" vetett hit (Hannerz) - áll e kultúrafogalom mögött: a legkézenfekvőbb talán a tér homogenitására gondolni; arra a feltevésre, hogy a társadalmi folyamatok térbelileg is lehatárolhatok, a társadalmi egységek térbeli elhelyezkedésük folytán fizikailag is elkülönülnek egymástól. A társadalmi leírás alanyaiként pedig olyan homogén közösségek jöttek szóba, amelyek etnikailag és társadalmilag is egységesek voltak. Ugyanakkor Geertz - miközben elutasította a kultúrakutatás esszencialista előfeltevéseit, miszerint az etnográfiák egy előzetesen/készen talált „realitás" leírásai volnának - az általa használt kulturális rendszer fogalom segítségével már kiemelte a kulturális tevékenység konstrukciós jellegét, a kulturális struktúrák („kulturális minták", „jelentésrendszerek") elemzésével, a szereplők középpontba állításával pedig be is mutatta, hogy milyen jelentésteli, kollektíven alkalmazott szabályok segítségével strukturálják az aktorok a társadalmi világukat, s ennek során hogyan állítják elő a társadalmi rendet. Geertz pontosan azokat a folyamatokat elemezte híres tanulmányaiban, amelyek akkor mennek végbe, amikor jelentős társadalmi átalakulások történnek, és a két rendszer - „a szimbolikus rendszer fejlődése és a társadalmi folyamatok dinamikája" (Geertz 1994:121) - már nem illenek össze, inkongruensekké válnak. A társadalmi változások, átalakulások fontosságának ezen felismerése tükröződik vissza kultúrafelfogásában, miszerint ez egyszerre a „valóság modellje", másrészt „modell a valóság számára", azaz a „leképezés" és „tervezet" értelemben felfogott modellaspektusok állandó feszültségben állnak egymással.

2 III. A „kulturális rendszer" fogalmának átalakulása, a kultúrafogalom jelentésváltozása szoros kapcsolatban áll a tudományok varázstalanításával, metodológiai önreflexiójával. Az 1980as évek úgynevezett kulturális fordulata

2 erőteljesen megkérdőjelezte a kulturális antropológia metodológiai önértelmezését, azt az uralkodó funkcionalizmussal kevert na- _: turalizmust, amelynek egyik gyökere Malinowski, a másik pedig Radcliffe-Brown volt. S E kulturális fordulat jegyében az I 980-as évektől fogva elsősorban a posztmodern antropológiában, de más társadalomtudományokban is intenzív kutatások kezdődtek a pj reprezentáció folyamatáról, s ennek során olyan fontos kérdések kerültek elő, mint a «fjg képzelőerő szerepe vagy az uralom és az ellenállás problémájának vizsgálata. Kiadva- g g nyok, konferenciák, tanulmánykötetek egész sora tanúskodik arról, hogy egyre fonto- ^r* sabbá vált a társadalomtudományos megismerés mikéntjére vonatkozó metodológiai önreflexió: a textualizáció különleges technikái iránti figyelem mind a történettudományban, mind a kulturális antropológiában, de a (kulturálisan érzékenyebb) szociológiában is megjelent, és fontos eredmények születtek arról, milyen műfajai vannak a tudományos értekezéseknek, ezek a műfaji szabályok, kánonok miképpen hatnak visszafelé, és befolyásolják magát a megismerést is. Ugyancsak fontos szerep jutott a - korábban egyér- 2 I 9