Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

KESZEG VILMOS: A „mai nap" mint rítus és mítosz

melyet ugyan a később megint megerősödött catholicizmus visszaszerezni többször megkísértett, de az, főleg a Leopoldi diploma után, többé nem sikerült. Hogy mikor épültek a hátsó boltíves részhez a többi előrészek ép oly kevéssé tudjuk, azonban az épület alkatából bizton következtethető, hogy sokkal később. Valószínűleg azon két dúlás alkalmával, melyet ezen város 1644ben a tatároktól s a Rákóczi forradalomban a labanczoktol szenvedett, a mikor a templom is mindig elpusztíttatott. Ezen időkből származnak azon nagymérvű ember csont-tömegek is, melyek a templom alatt s a templom körül a czinteremben a földben halomszámra találhatók. Mondja a szájhagyomány, hogy Az 1844iki

35 tatárduláskor a nép nagy tömege az imaházban keresett menedéket, melynek várszerű kőkerítése védelműl tekintetett, azonban a tatárhordák meggyőzték őket, s a ki odamenekülve volt, az utolsó gyermekig mind lekonczolták, innen származik a sok embercsont. Akik előre elmenekültek, csak 6 év múlva kerültek vissza, számszerint 35 család, mely alatt Vincz egy kietlen sivataggá változott. Mondják hogy a jelenleg csohánszegnek nevezett rész 6 évi lakatlanság miatt ottan túlságosan eltenyészett csohántól ekkor nyerte elnevezésit minden természete [...] népmonda szájhagyomány miután e tekintetben [...] Felvincz városának [...] november I 3-án az oláh hordák által történt [...] telyes elpusztításakor a város régi levéltára is, épugy mint az egyházé telyesen megsemmisíttetett, s ma sincs egyetlen hivatalos megbízható adat, mely akár a város akár az egyház múltjára a legkisebb felvilágosítást is nyújtaná. Biztos tudomásunk csakis a jelenlegi emberkor emlékezetéig terjed. Igy tudjuk azt, hogy a templom északi oldalában fennállott igen diszes sugár magas torony, mely csak I822ben lett újra bádogozva, a templom testétőli elhajlás miatt 1846ban leszedetett. Ugyanez évben a templom testének eleje még egy pár öllel megnyujtatván, a torony a templom elejére helyeztetett el, ugyanazon helyre, hol az.jelenleg is áll, s ezen évben felemeltetett a templom magasságáig. Ezen munkálatok az egyház pénzerejét kimerítvény, a további építés ideiglenesen függőben hagyatott, mignem bekövetkeztek az 1848iki viharos események, melyek még a reményt is elvették a községtől, hogy egyháza tornyát újra felépítve lássa. Ezen időszak képezi ugy a város mint az egyházközség történetének a tatárdulások ota legszomorúbb lapját. A történetíró a nagy események tömkelegében gyakran megfeledkezik, sokszor nem ér reá részletezni mindazon eseményeket, melyeknek összege jellemzi a történetet. Minket azonban sokkal közelebbről és fájdalmasabban érintettek ezen forradalmi események, hogy sem az utókor számára azokat közvetlen benyomásaink alapján u-i megőrizni kötelességünknek ne tartanok. Az aranyosszéki nemzetőrség, mely városunkrjS ban birta központját s itt tartotta gyakorlatait, nem kirándulásban verte meg az [...] » felkelő csapatokat [...] hogy a rablás [...] védtelen egyének felvinczi [...] alatt nem egy ~ vizén tuli oláh községet f...] ki és gyújtottak fel: - az oláhokat erősen ingerelte felvincz _2*> város ellen; s egyik felkelő vezérük lanku tribun vezetése alatt, ennek egy rendes szolgáig latban levő Gracze nevezetű es. kir. főhadnagy segédkezett. 1848 November elején egy r-'™ táborral megindultak megfenyitésére. A védtelen nép, miután a nemzetőrség másfelé volt elfoglalva, a nagy tömegnek ellene nem állhatván, November 8án minden vagyonának hátrahagyásával elmenekült Tordára. Amig volt rabolni, addig nem égettek, midőn azonban ez már fogytán volt, s az azon évben nagymennyiségben és jominöségben termett bór mámorától a féktelenség orgiái a mérséklet utolsó csillámait is legyőzték, I ezen ho 12én a város felgyújtását s az itten maradtak legyilkolását megkezdették. Há|06 rom napig tartott a rendszeres égetés és gyilkolás; s midőn a város területéről az utolsó