Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
KESZEG VILMOS: A „mai nap" mint rítus és mítosz
füsgomoly is elszállt, az egész egy kietlen pusztasággá vált s a régi város helyét - miután az összes privát épületek fából voltak készítve - csak a két templom s a szék pretoriális épülete, mely a jelenlegi városháza égnek meredő falai jelölték; egyebütt kő kövön nem maradott s még az élőfákat is kivágták. A megmaradóit imént emiitett épületfalakról még csak a vakolatot is leverték; söt a pretoriális épület északkeleti oldalát a szembenlevő mozsárágyukkal lövöldözték össze. A csak más év tavaszán visszatérő lakosok 41 egyén kutyáktól lerágott csontjait találták meg kik itthon maradásuk áldozatjai lettek. Midőn félév után a lakok visszajöttek, az egész város területe egy kietlen pusztaság volt, hol utcát és telket nem jelölt semmi, még szerencsés volt [...] telke kit [...] évi bujdosás [...] keletkezett nyomorúság a város lakosságát annyira meg tizedelte hogy a létszám még ma - 33 év után - sem érte el a forradalom előtti arányt. A mi érte általánosságban a várost, az érte az egyházat is. Elpusztult mindene, még harangjait is elvitték. És ekkor kezdődik azon korszak, mely a vallásos buzgóságnak és lelkesedésnek oly ritka pédáit mutatja fel, melyek a rég mult időkben is párjukat ritkán lelik. Az igaz hogy szerencsés volt e kor mert voltak apostolai, milyen a többek között a - fájdalom már csak - néhai Magyari Pál is volt, ki az egyháznak I 7 évigvolt állandó Curatora, s kinek vezetése alatt az egyházközség buzgalommal kezdette meg és folytatta. Áldott legyen emléke! Igy az egyházközség visszatérte után is a templom boltíves részét igyekezett megóvni az enyészettől az által, hogy azt szalmával befödte. Ez alatt tartatott a templomozás 1852ig midőn is aztán az egész templom zsindellyel befödetett. Ezt megelőzőleg a jelenlegi nagyobbik harang az aradi várból, hová a forradalom alatt elszállíttatott, vissza szereztetett, s egyúttal öntettetett a kisebbik harang, melyek aztán a torony leendő felépítéséig a templom előtti téren haranglábra helyeztettek, honnan Isten segélyével a most teljesen felépítendő toronyba reményünk van az idén felhelyeztetni. Említésre méltó, hogy a harangok felállításáig a híveket tóka 36 hivta össze. 1856ban láttatott el a templom padokkal, I858ban orgonával, 1860ba építtetett fel a papilak romjaiból, azt előzőleg I 853ban kántorilak, 1862ben építtetett fel a fiutanítoilak és iskola. 1874ben készíttetett a templomi szószék és korona. És pedig mindezek a legnagyobb részben a hívek adakozásaiból épültek és készültek, ugy hogy önérzettel el mondhatjuk, mikép a felvinczi ref.egyházközség a saját helyre állását kizárólag csak önmagának köszönheti; külsegélyt sem nem kért sem nem kapott, hanem [...] a hivek egyházukért [...] S pedig a felsoroltak csak egy részét képezi az áldozatoknak, miket a hivek egyházukért tettek. Ami az urasztali készlethez tartozik: számos posztó, selyem s más vékony abroszok, kelyhek s ^ maga az urasztala is, az az egyesek által adományoztatott. Az urasztalára a kenyér és ^ bór szintén a hívek által szolgáltatik állandóan ingyen. 1858ban letétetett egy I 13 frtból oo álló alap ref. iskolai czélra; szintén a hívek adományából, s ma már 8000 frtra nőtte ki £ magát, noha I 877ig 6 éven át évi 200 frtal segélyezte már az iskolát. Ekkor a felekezeti «5 iskola megszűnvén s az állami iskolának adván helyet, az iskolai alapot kepemegváltási g .'• alappá változtatták át, s ma ez alap 9000 frtal áll, ugy hogy egyházmegyénkben e tekin- N r tétben a legelsők vagyunk. 1873ban a toronyépítés czéljaira, megint a hivek adakozásából letétetett egy 200 forintos alap, ami ma már 1500 frtra nőtte ki magát, a melyből az egyházközség buzgó Curatora által szép összegre fölnevelt egyházi pénzkészlet felhasználásával a tornyot az idén felépíteni is reméljük. És itt elérkeztünk ahoz, hogy a toronyról bővebben szóljunk. A forradalom által előidézett nyomoraiból s a sok építkezés okozta kimerültségeiből a 70es évek közepén kezdett kibontakozni az annyira, hogy a 207
