Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

KESZEG VILMOS: A „mai nap" mint rítus és mítosz

FÜGGELÉK A függelékben néhány szövegnek a mai napra utaló retorikai eljárását jelezzük. A kéziratos szövegeket az eredeti helyesírás szerint tesszük közzé. I. Felvinci toronygombirat 1882-ből 1882. július 15-én Bögezi Tóth Mózes, felvinci ev. református lelkész, Nádudvari László egyházi tanácsos és további tíz egyházi elöljáró emlékiratot írt alá. E napon került sor az 1848 novemberében elpusztított templom javítási munkálatainak befejezésére, valamint az újonnan épített templomtorony felavatására. Az emlékiratot ünnepélyes körülmények között helyezték a templomtorony gömbjébe, majd az új gömböt elhelyezték a tetőn. Az emlékirat visszaemlékszik a tatár pusztítások idejére. Részletesen azonban az 1848-1849-ben elszenvedett pusztításokra tér ki. Ezek tették szükségessé az egyházi és középületek újjáépítését, felújítását. E munkálatok a minden vagyonukat elvesztett helybeli hívek önfeláldozó adakozása alapján kerülhettek sorra. Az emlékirat felsorolja az egyházkerület főhivatalnokainak és a felvinci egyháztanács tagjainak nevét. Az emlékirat feltételezhetően a toronyavatási ünnepség előkészületei idején íródott. Az emlékirat és a dátum aláírásokkal való hitelesítésére is bizonyára július I 5. előtt került sor. A dátum tehát az avatási időre utaló retorikai alakzat része. A szövegben előforduló, a mai nap toposzába integrálható utalások (ma, most) szintén ennek a retorikai alakzatnak a részei. A román dúlással szemben a békés építés idejét, a pusztulással szemben az életet, az építést, a megfogyatkozott gyülekezettel szemben az újraéledt közösséget jelzik. Az aktualitást dokumentálják továbbá a gombba elhelyezett friss újságkiadványok, valamint a gyülekezet tagjainak jegyzéke. „Emlékirat. Szokásban van monumentális épületek letételénél az épületek keletkezésire, valamint a helyi viszonyokra vonatkozó körülményeket az utókor számára megörökíteni. A felvinczi ev. ref. egyházközség ezen torony építésénél azt annyival kevésbé mel- ^ lőzhette, miután maga a templom az idők hosszú során nővén magát ki oda, a mely ^ terjedelemben a mai napon fennáll: már most is csak szájhagyományból ismerjük annak » múltját, a nélkül, hogy annak keletkezési vagy fejlődési történetét biztosan a legkevésbé £jis tudnók. Annyi áll, hogy a ma fennálló templom hátsó boltíves része (sanctuarium) *>jg nagyon régi; a szájhagyomány szerint már a gothusok bírták azt. Később a századok §...£ során tulajdonosai többször változtak, s még ma is sokan vannak akik emlékeznek, amidőn ^ az 1848iki forradalom [...] hogy kő kövön nem [...] magának a templomnak is csak négy fala maradt fenn, kivéve a hátsó részt, melynek boltozata még ezen rombolással is dacolt, az akkor, a földühödt oláhok által levert vakolat alatt oly festményeket észleltek a falakon, melyek bizonyították, hogy egy időben a veres barátok is bírták ezen templomot. Később a reformatio idején mint a legtöbb erdélyi városok és községekben ezen város lakóinak többsége is protestánsa válván, a templom az uj hitközségre ment át, ^LL