Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - A nejlonszálak muzeográfiája. Intellektuális portré. Nina Gorgus: Der Zauberer der Vitrinen. Zur Muséologie Georges Henri Rivieres Frazon Zsófia

is összekapcsolódott a tárgyi kultúra modern esztétikájú bemutatásával (96. p.), a tárgykultúra szisztematikus kutatásával és a múzeum mint laboratórium koncepciójával. Ezek a tudományos elemzés számára akkor is fontos szempontok, ha elfogadjuk, hogy egy intézmény, egy kiállítás esetében a két rész - ideológiai tartalom és a bemutatás esztétikája - soha nem függetleníthető teljesen egymástól. A két szál kiválasztásakor két szempontot tartottam szem előtt: egyrészt Gorgus könyvének, másrészt Rivière muzeológiai jelentőségének a hangsúlyozását. Továbbá felbátorított, hogy a Rivière által alkalmazott új múzeumi/kiállítási esztétikában a kiválasztás és a magyarázat a prezentáció két fo elve (lásd Korff 2002:

1 1-12). Egy másik (ki)választás: téma, adatok/források, módszer Adott egy német etnológus egy európai etnológiai doktori programban (Tübingen) és egy téma egy ma már nem élő francia etnológusról, továbbá a francia és a német etnológia és muzeológia történeti kapcsolatairól. Az érdeklődés és a konstelláció nem teljesen előzmény nélküli, hiszen Nina Gorgus könyvét több mint egy évtizeddel előzte meg egy francia-német koprodukcióban létrehozott, Deutsche Volkskunde - Französische Ethnologie címet viselő tanulmánykötet (Chiva-Jeggle I 987), amely elméleti, történeti és módszertani szinten törekszik az összehasonlításra, az eredmények intézményi szintre vonatkoztatására. A francia és a német etnológia tudománytörténeti és -elméleti kapcsolatainak tárgyalása egyrészt utalhat történeti szituációra (határhelyzet, szomszédság), másrészt a társadalomtudományi gondolkodás számára talán fontosabb, teoretikus dimenzióra: az első lépcsőfokra egy tényleges európai etnológia felé vezető úton, ahogy Utz Jeggle (Chiva-Jeggle 1987:1 0) fogalmaz (egy kicsit patetikusan) a kötet bevezetőjében.

5 Ebbe a gondolatkörbe jól illeszkedik Nina Gorgus Rivière muzeológiájáról készített tanulmánya is: egy jól meghatározható (az 1920-as évektől az 1980-as évekig terjedő) történeti időszak tudományos és kulturális miliője (a francia etnográfia kialakulásának körülményei és megerősödésének időszaka) és ezen belül egy tudós szakmai tevékenysége. A feladat mégsem egyszerű, mert Rivière gyakorlati tevékenységét nem kísérte a gondolatok elméleti megfogalmazása; nagyon kevés elképzelése maradt meg írásban, viszont rengeteg kiállítást rendezett, sok előadást tartott, és nagyon fontos volt számára a személyes kontaktus, a privát és a tudományos életben egyaránt. így a kutatás empirikus adatai alapvetően két nagyobb csoportba sorolhatók: az elemzés egyik bázisát az archív anyagok alkotják, egyrészt írott források (nyomtatásban megjelent szövegek, tanulmányok, feljegyzések, jegyzetek, levelek, forgatókönyvek), másrészt a képi dokumentáció (kiállításokról, utazásokról, rendezvényekről). De a legfontosabb források az oral history műfajába sorolhatók, Rivière egykori kollégáival, ismerőseivel, pályatársaival készült beszélgetésekés interjúk, rengeteg apró, személyes történet és anekdota. A két különböző típusú adathalmaz rengeteg kis eleméből precízen, aprólékosan, mégis folyamatosan következtetéseket levonva építi fel Gorgus a könyv tizenkét fejezetét, Rivière múzeumi működésének tizenkét fontos állomását, kronologikus sorrendben. Az a módszer, ahogyan felépíti a Rivière-t körbevevő kontextusok sorát, ahogyan