Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - A nejlonszálak muzeográfiája. Intellektuális portré. Nina Gorgus: Der Zauberer der Vitrinen. Zur Muséologie Georges Henri Rivieres Frazon Zsófia

megtalálja az egyes mozaikok megfelelő helyét és személyét alkotásain, illetve ismerősein keresztül, közel hozza az olvasóhoz, feledteti a könyv megírásának nyilván nagyon macerás munkafolyamatát is. A könyv dramaturgiájának fontos eleme a fokozatos kibontás, a részletek következetes és pontos összeillesztése, még sincs az az érzésünk, hogy egy kártyavárban sétálunk, ahol egyetlen lap kihúzásával felboríthatjuk a rendet. Kontextusok. Egy példa: művészet és etnográfia A kontextus fogalma és koncepciója legalább két szempontból érdemel említést Nina Gorgus könyvével kapcsolatban: egyrészt (ahogy erre már utaltam) az empirikus anyag elrendezésének egyik fő elve a Rivière személye köré vont különböző kontextusok (újra)építése, másrészt Rivière muzeológiájában a tárgyak és a múzeumi/kiállítási kontextus korábbi időszakokhoz képest új viszonya és ennek bemutatása. A két szempont összekapcsolhatóságára véleményem szerint maga a könyv is szolgáltat példát, még ha az összefüggés explicit módon nem fogalmazódik is meg. Ez a példa pedig az I 920-1930-as évek Párizsának sajátosan pezsgő kulturális miliője, amelyben Rivière múzeumi esztétikája is született: egy új művészeti irányzat (a szürrealizmus) és egy újonnan alakuló tudomány (az etnológia) által határolt, kulturális és tudományos kihívásokkal telített közeg. Művészet és etnográfia akkoriban újradefiniálódó kapcsolatrendszerének vizsgálatában, az időszak összetett szellemi miliőjének bogozásában Gorgus munkája nem előzmények nélküli. Az alábbiakban csak két, klasszikusnak számító írásra kívánok utalni: egyfelől Elizabeth Williamsnek a Trocadéro korai (19. század végi, 20. század eleji) időszakával foglalkozó tanulmányára, amelyben a „primitív" kultúrák tárgyainak bemutatásával kapcsolatos esztétikai és etnográfiai szempontok érvényesülésének „történetét" próbálja megírni, másfelől James Cliffordnak az etnográfiai szürrealizmus „elméletéről" szóló munkájára (Williams 1985; Clifford 1994b).

6 Míg Williams a törzsi tárgyakkal kapcsolatos nézetek újrafogalmazásában, a „primitivista forradalomban" a Trocadérónak passzív szerepet szán (mondván, a művészek jártak oda a műveket nézni), addig Clifford a szürrealista művészekés az etnológusok kapcsolatát kétoldalú, kölcsönös viszonynak ábrázolja, és arra keres példákat, hogy ez a gyakorlati tevékenységük során miként érvényesült. Gorgus mind a két szövegre hivatkozik, és anélkül, hogy Williams állításait cáfolni próbálná, mégis inkább a kölcsönösség 3 mellett voksol, és újabb szempontokat próbál keresni (Rivière tevékenységén keresztül) a az etnológia aktív szerepére, már ami a törzsi kultúrákkal kapcsolatos társadalmi és tu0 dományos állásfoglalásokat érinti. Viszont itt érdemes megállni, és egy kicsit a különböző tanulmányok tudományos perspektíváin is elmerengeni. Míg Williams a művészetelmélet szemszögéből, addig Gorgus inkább a múzeumelmélet irányából közelíti meg a témát, és a szürrealisták tevékenységét az etnológiai gondolkodás átalakulásában katalizátorként határozza meg (39-40. p.). Clifford esetében nehéz megállapítani, hogy az irodalomelméleti szempontokon túl milyen perspektívából tekint a választott kutatási témára (ami persze egyáltalán nem baj), mégis talán az ő megközelítésével lehet leginkább egyetérteni, hiszen nem tesz mást, mint hogy a szürrealizmus és az etnológia összehasonlíthatóságához elvégzi a szürre1 O alizmus etnográfiai vizsgálatát. Kiindulópontja az 1929-1930 között tizenöt kiadást