Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

KESZEG VILMOS: A „mai nap" mint rítus és mítosz

54.) Az őszi hideg ellen a mezítlábas kanászok sajátos módon védekeznek, meghazud­tolva a szennytől, trágyától való, általánosnak és természetesnek tekinthető irtózatot: „Várják, valósággal lesik, mikor ganajol a tehén, amikor beleállnak mezítláb, hogy egy kis időre érezzenek valami meleget." (Kiss I 98 1:1/56.) Anyai vallomásainak könyvében a széki Kocsis Rózsi mondja el egy téli délelőtt tör­ténetét. A történet a következő epizódokat tartalmazza. Kati a házasok báljában való részvételre biztatja Rózsit; apjuk tiltakozik lánya szórakozása ellen, mert akkor beteg gyerekére a nagyszülőknek kell vigyázniuk. A két lánytestvér suttogva felidézi apjuknak a leánykérőkkel szembeni ellenséges magatartását. A férj az udvaron fát vág. Az anya folyamatosan beteg gyerekét tartja szemmel, aki a ház földjéről felszedett homokot szórja szét a kemencén. A nagyapa és unokája ismételten összekapnak, az asszonyoknak kell őket elcsitítani. A nagyapa sértődötten hazaindul, lánya az udvaron könyörögve téríti vissza, mert otthon, tüzelőfát megtakarítandó, nincs tűz. A gyerek eltorlaszolja az aj­tót visszatérő nagyapja elől, apját is kizárással fenyegeti meg. A nagynéni térdén hin­táztatja a gyermeket. Az anya gyógyszert ad a gyereknek, aki nem elégszik meg a be­vett adaggal. A gyerek ebédel, lesöpri az asztalról a kitálalt ételt. Elszakítja édesanyja gyöngyét, a széki asszonyok kötelező nyakékét. A gyerek elalszik. A szomszédasszony pletykára éhesen megérkezik. A látogatók elmennek. A szomszédasszony újabb hírek­kel visszatér (Kocsis 2000: 127-136). A fenti epizódban egy időben találhatók meg a forgatókönyvhöz igazodó, az életvilá­got fenntartó retorikai fordulatok és a mai napot létrehozó komponensek, az esemé­nyek redundanciája. A retorikai fordulatok mögött olyan tartalmak húzódnak meg, mint a családi és rokoni kapcsolatok, a széki téli (nőkre és férfiakra, gyerekekre, felnőttekre és idősekre kiszabott) elfoglaltságok, a szomszédolás szokása, a takarékosságra való törek­vés, a verbális kommunikációt irányító sztereotípiák. A szabályos viselkedés mellett foly­tonosan felütik fejüket a szabályokat felforgató események: a beteg gyermek kiszámít­hatatlan viselkedése, a (nagy)apa előreláthatatlan reakciói, a párhuzamos események hírével érkező szomszédasszony. A narrátor, Kocsis Rózsi az, aki az esemény kettősségét tel­jes mértékben átéli. Örül a látogatóknak, és kétségbeesik gyermeke előreláthatatlan vi­selkedése miatt; titkolt örömmel hallgatja nénje bálba menéssel kapcsolatos biztatását, és lehetetlennek tartja kivitelezését; szereti gyermekét, aki elviselhetetlen aggodalmak­kal tölti meg napjait; örömmel fogadja házaló szomszédasszonyát, s tudja, hogy az következő állomáshelyén őt is kipletykálja. Az események e komponenseit egy időben irányítja két, egymás ellenében munkáló erő: egy centripetális és egy centrifugális erő. Ez utóbbi a folyó időt, az idő megélését megpróbálja a hagyományos mintákhoz, auto­matizmusokhoz hozzáigazítani. Az első, központhagyó erő pedig ezzel ellentétben új, meglepő, előre nem látott irányba igazgatja a történéseket. 32 A folklorisztikai kutatások tárgyát képező élő, alkalmazott folklór minden esetben a mai nap része. Kutatásában (jelenleg) azt látjuk fontosnak, hogy a szövegmondás mi­lyen mértékben vesz részt a nap eseményében. Ezekből az esetelemzésekből derülne ki ugyanis, hogy milyen a napok terjedelme, térstruktúrája, időtagolása, az egyén köré szerveződő szociális viszonyok hálója, azaz hogyan különböznek a napok, és hogyan vál­tozik meg a mai nap szerkezete, jelentése, tartalma. E kutatások terén felhasználható for­rásnak az írott és nyomtatott forrásokat tartjuk. A kalendáriumok mint (narratív) nyom­tatványok művelődéstörténeti jelentősége ismert, bár nem eléggé értelmezett. (Itt külö-

Next

/
Thumbnails
Contents