Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Clifford Geertz: Available Light. Anthropological Reflections on Philosophical Topics Szűcs Balázs

a megértés valójában a lezáratlan párbeszéd során alakulhat ki. Ezt tartja célravezetőnek az antropológiában is, hiszen a két elemzett álláspont keltette feszültség az, mely előreviheti magát a tudományágat (107. p.). A Deep Hanging Out című szöveg ismét két szerző, ezúttal Pierre Clasters és James Clifford munkáival foglalkozik. A guayaki indiánokat kutató „ortodox" Clasters s a szellemes, „újító" Clifford összemérése a sokszínű kulturális antropológia újragondolására szolgál az írásban. A terepmunka státusáról folyó vita Geertz meglátása szerint egyáltalán nincs megoldva azzal a posztmodern könnyedséggel, amelyet Clifford alkalmaz. Véleménye szerint ortodoxia ide (Clasters), eredetiség oda (Clifford), az antropológia nem függetlenedhet a terepmunkától. Túl korai lenne a „gyökereket járatokra cserélni" (amivel Geertz a roots [gyökerek] szóra s ezzel Clifford kötetének címére - Routes [járatok] - utal; I 18. p.). A Történetem és Antropológia (History and Anthropology) című írás magyar fordításban is olvasható (Geertz 2000). A geertzi dekonstrukció eljárásmódjának megfelelően a történelem (az idő, a múlt, a nagy tudománya) és az antropológia (a tér, a jelen, a kicsi vizsgálata) előfeltevéseit értelmezi, s könyvek, irányzatok áttekintésén keresztül világítja meg az interdiszciplinaritás nehézségeit. Az izgalmas elemzés végkifejlete ebben az esetben is a párbeszéd, az „és" hangsúlyozása, legalábbis Geertz ezt tartja hangsúlyosnak az antropológia és a történelem találkozása vonatkozásában. Az V fejezet utolsó írása a „Local Knowledge" and Its Limits címet viseli, mely Geertz 1983-as kötetének címére utalva néhány „utólagos megjegyzésben" (Some Obiter Dicta, vallja a szöveg alcíme) tekinti át az antropológiai megértés lokális-szituatív természetét. Mi a törvények, az általánosítások szerepe egy olyannyira sokrétű vállalkozásban, mint az antropológia? Geertz válasza határozott: az „univerzalizmus kihívására" csak szituatív, pillanatnyi és személyes válasz adható, legalábbis az antropológiában (140. p.). A könyv hatodik fejezete a The Strange Estrangement: Charles Taylor and the Natural Sciences, Charles Taylor életművének újragondolása. Geertz ezen írása különösen érdekes, mivel megvilágítja nézeteit a hermeneutikai tudományok s a „naturális" tudományok viszonyának és vitájának kérdésében. Geertz interpretatív antropológiáját eleve a naturalizmus és szcientizmus teljes elutasítására építi. Geertz elkerülendőnek tartja a naturalizmust, ugyanakkor nem tartja célravezetőnek a végletes szakadást a humán s a természettudomány között. Nem a teljes elidegenítés a cél, ahogyan azt a kulturális pszichológia kapcsán is jelzi (a kötet kilencedik fejezetében), de nem is egy sosem volt egység kialakításának terve (156. p.). A dialogikus belátás itt is érvényesül: a természet•S tudomány humán gyökereinek feltárására van szükség, csakúgy ahogyan a humán tu^§ dományt meg kell óvni a teljes naturalizációtól (157. p.). * A hetedik fejezet (The Legacy of Thomas Kuhn: The Right Text at the Right Time), _2 mely magyarul szintén megjelent már (Geertz 1997), Thomas Kuhn örökségét tekinti J\ át. Kuhn „relativisztikus" tudományfelfogását s annak jelentőségét maradandónak vallja Geertz. A kuhni tudományfelfogás központi eleme, hogy a tudománytörténet egyúttal tudományos közösségek története, azaz a jelentésadásban részt vevő és osztozó emberek csoportjainak sora (163. p.). A szerző megállapítása szerint a paradigmákat vizsgáló Kuhn főműve, A tudományos forradalmak szerkezete a legtöbb nagy hatású társadalomtudományi munkához hasonlóan „jelentős empirikus munka" (122. p.). Talán nem árt emlékeztetni arra, hogy Michel Foucault mellett éppen Thomas Kuhn.az, akire a „re-