Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

PAPP RICHÁRD: Vallási tradíció és kisebbségi kultúra a Kárpát-medencében

A hagyomány sokszor vallási tartalmú, amely elemi szinten-család, kisközösségek - élt tovább, míg az állami ideológia hatására - főleg a városokban - az egyházak és a permanens vallásgyakorlás kiszorult a nyilvános szférából. Egyik zentai értelmiségi interjúalanyom (aki szintén vallásosnak tartja magát, de egyházának csupán legnagyobb ünnepein vesz részt) a következőképp foglalta össze mindezt: „Tehát identitáselem a vallás, nem nyúltak bele, de mégis perifériára szorult. Aki azt mondja, hogy vallásos vagyok, de a magam módján, nem az egyházam tanítását követem, ebből két dolog következik. Az egyik az, hogy az egyház kiszorult a társadalomból, aminek korábban központi része volt. Viszont a családok szintjén megmaradhatott egy olyan tradicionális érték, amely a személyiségem része maradt. A vallásos vagyok a magam módján, az nyilvánvalóan a kommunista érának a következménye. Ez nálunk azért válhatott annyira kifejeződővé, mert a kisebbségi létben nálunk, abban a viszonylagos jólétben az emberek vállalták azt az államkommunizmust, amiben éltek. Ez eleve kizárta a vallásos élettel való bármilyen kapcsolattartást. Ugyanakkor az emberek mélyén, a hagyomány, a tradícióhoz való kötődés és egyáltalán az, hogy másnak vallja magát a többséggel szemben, meghatározó volt, hogy neki más vallása van. Felelősséget kellene vállalnia. Egyrészt ideológiai szempontból, másrészt hogy egy nemzeti közösséghez tartozik. Tehát a jugoszláv internacionalista eszmén belül különválik és abszolút kizárja magát a társadalmi körforgásból, a társadalmi életből, hiszen alapvetően meghatározó feltétele volt munkába állásnak, bárminek, ha valaki középiskolai végzettséggel úgynevezett kisértelmiséginek tekintette magát, már legalább a párttagságra szüksége volt. Ha valaki elment templomba, akkor megbízhatatlan egyénné vált. Ha te fölvállaltad a vallásodat, például hogy katolikus vagy, akkor a kisebbségi vallásodat is. Lehet hogy kevésbé lett volna bűn, ha esetleg pravoszlávnak vallod magadat, hiszen akkor valahogy a többségi néphez próbálsz idomulni. Sok embernek viszont sokkal fontosabb volt, hogy megőrizze a hagyományait, és ez tartott minket össze a mai napig, és a jövőben is ez fog." „A világ állandóan változik, ezt úgy próbáljuk átvészelni, ahogyan már az apáink is tették újra és újra". „Nekünk a hagyomány az egyetlen kincsünk. Nézd meg, ha ez nem lenne, már majdnem száz éve nem lennénk, annyi minden történt már itt velünk, ha nincs ez a hagyományunk, hol lennénk már?" A Vajdaságban emellett nagyon erős a saját településhez való kötődés, a lokális identitás.

31 Ezen lokális kötődéseket, a közös vajdasági magyar identitást, közös kisebbségi kultúrát az anyanyelv mellett a „magyar vallások" integrálják elsősorban. E feltevésemet interjúalanyaim is alátámasztották, ahogyan a következő interjúrészletekből is kitűnik: „Annyi pártunk van, hogy jó lenne most már, ha elmúltak ezek az ügyek, lehetne a hit az, ami ezt az egészet megoldaná. A szocializmus alatt is volt hit, az egypártrendszer volt a vallás, de azért minden téren újjáalakulás van, a fiataloknak is valami több köll, hogy kimozdítsa őket, és ez a hagyomány lehet először, azaz a vallás, mert ez maradt meg nekünk a legtisztábban." „A kisebbségi létben nagyon meghatározó a vallás és a nemzettudat kapcsolata, mert a kisebbségnek az az ereje, ami összefogja, és esetleg megmaradásában segítheti, a vallás egyik alapvető dolog lehet. Tehát az a közeg, az a közösség maradt egyedül a közösségformáló erő, amelyhez a többségi társadalom és a hatalom megpróbált hozzájutni, de igazán mélyebben nem mert belenyúlni, az a vallás volt." Másképp is felmerülhet a kérdés: ha korábban az „egypártrendszer volt a vallás", akkor