Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

PAPP RICHÁRD: Vallási tradíció és kisebbségi kultúra a Kárpát-medencében

s ebben a rabbinikus-haláchikus közösség nem is háborgatja." (Tamás I 997:

1 I.) „Van itt egy generáció, aki 40-50 év körüli. Az a harmadik generáció, akiknek nincs háttere, a mi generációnk (50-esek) az, akik tulajdonképpen úgy nőttek föl, hogy valamilyen oknál fogva nem szólt arról nekik senki, hogy zsidók. Nem feltétlenül azért, mert tagadták volna, de szüleinknek egyszerűen nem volt idejük, hogy továbbadják ezt nekünk. Ok nem éltek zsidó életet. Az I 950-es évek mint olyan elképesztő korszak volt. Az ebből a generációból kinőtteknek nincs az a háttér, ami azt a biztonságot adná meg - a hitbeli biztonságot-, ami a félelemnélküliséget jelenti. Ez nem azt jelenti, hogy most már nem félek, ez hazugság lenne. Egy ilyen helyzetben ugyanúgy megélem a magam félelmét, ha meglátok egy „olyan" [skinhead] csizmát, ruhát, mint bárki más, talán jobban, mint egy egyszerű ember, akinek semmi kötődése nincs a zsidósághoz. Ő elmegy mellette, nincs hozzá köze. Nekem van. A génjeimben van közöm hozzá, mert tudom, ha bármi van, az első leszek, aki szembekerül vele. Nem igaz, hogy nem félek. Most pénteken, amikor mentem a templomba, végig azért imádkoztam, hogy a hit erősebb legyen a félelemnél, de ugyanakkor mentem, mert azt nem tudom megtenni, hogy nem megyek, mert Istennel kerülök szembe, nem emberekkel. Ez a hitháttér hiányzik ma, mert nem elég az, hogy tudom, zsidó vagyok" - mondta erről egyik beszélgetőtársam. A vallási törvények szerint közösen imádkozni csak tíz felnőtt zsidó férfi jelenlétében lehet (jólesz I 985:135). A tizenhárom éven aluli fiúk, akik még nem számítanak rituális értelemben felnőttnek és a nők nem számíthatók az imádkozóközösséghez, de természetesen ők is részt vehetnek az istentiszteleteken. A közösen imádkozó, legalább tíz férfiból álló gyülekezet a minján. A Bethlen téri minján társadalmi és generációs értelemben sem homogén. A rabbin kívül nyolc öreg férfi az „állandó minján" tagja. A legtöbben közülük, mint említettük, korábban is a zsidó rituális élet különböző funkcióit - kóser hentes, borkészítő, előimádkozó -töltötték be a múltban és sokszor most is. Vannak mellettük olyanok is, akik szintén vallásos közegben nőttek föl, ám később értelmiségiként elhagyták a vallási életet, s csak később, nyugdíjba menetelük után tértek vissza a zsidósághoz. A harminc-, negyvenévesek generációjának három képviselője van. Két tizenéves és kilenc huszonéves állandó tagja is van a minjánnak; mind tanuló. A húszon-, harminc- és negyvenévesek generációjának tagjai szinte kivétel nélkül „visszatanulják" kultúrájukat. Az említettek minden nap együtt imádkoznak. A nagyobb ünnepek parancsolatát is szinte kizárólag ők teljesítik a résztvevők közül. A „hosszú napkor" (a jom kippur böjtje alatt) a „belső kör" tagjai mindannyian megtartják az előírt böjtöt; egész nap templomban tartózkodnak, míg a többi jelenlévő csak délelőtt vagy este, illetve a délben tartott Tórához való felhívásnál

18 van jelen. A „belső kör" olyan rejtett kódokat is használ, amelyek csak a rituális élet résztvevői számára érthetők. A közösség minden tagjának a polgári neve mellett van héber neve is, amelyet a circumcisio

19 után kapnak. Ezeket a neveket csak az ismeri és tanulja meg a másikról, aki a nyilvános tóraolvasás alkalmával jelen van, hiszen ezeken a neveken hívják fel a tórához őket.

20 Az összetartozás fontos kifejezője a „jórcájt"

21 intézménye is. A halotti évfordulót a gyászolók a halálozás évfordulóján tartják. Ennek előestéjén mécsest gyújtanak, mely egész éjjel és másnap egész nap ég a halott emlékére Qólesz 1985:85). Az évfordulón kaddist kell mondani, ehhez azonban meg kell lennie a minjánnak. A minján tagjai tud-