Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)
A többi tárgycsoporttal nem is kerültetek kapcsolatba? A tárgyi anyag egy részét nehezen lehetett azonosítani. Abból próbáltunk következtetni, ami egyébként megvolt. Az Északi Múzeum óriási gyűjteményei segítségével tudtuk „megszólítani" ezeket az elisenhofi tárgyakat. A kötet tele van párhuzamokkai Pontosan. A zárberendezés, lakatok és egyebek párhuzamait megtaláltuk a I 9. századi középsvéd tanyákon. Ezeket középkori források (falfestmények, könyvillusztrációk) is kiegészítették. A viking kori egyszerű technika bizonyos mértékig később is megmaradt. Azt hiszem, ilyen jellegű, jelentős néprajzi és régészeti összmunka, mint ami ebben a sorozatban megjelent, nemigen fordult elő. Később az érdeklődésed más irányba fordult, az identitás-állampolgárság témakör felé. A 2. világháború után folyamatosan egyre több külföldi érkezett az országba. Ez az I 970es évekre olyan fokra jutott, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos munka, gondoskodás, az integrációval kapcsolatos kérdések az élet minden megnyilvánulását áthatották. Például a bevándorlókultúrák különböző részei hogyan viszonyulnak a temetkezési szokásokhoz? Külön temetőrészlegeket adjunk nekik? Ez bevonult a néprajzba is. Az első néprajzi munka, amely bevándorlókkal volt kapcsolatos, Billy Ehn könyve, aki az umeai egyetemen a mai napig professzor. Az 1970-es években írt egy doktori munkát egy délsvéd ipartelephez bevándorolt jugoszláv munkásokról, akik lehettek pár százan. Kitűnő néprajzi szemlélettel dolgozott, lejárt azokba a helységekbe, ahonnan ezek a bevándorlók eljöttek. Fölmérést készített a helyszínen, és erről írt egy monográfiát. 15 Ezután egész sor ilyen munka született. Mikor 1980-ban visszatértem az Északi Múzeumba, már kifejezett igény volt arra, hogy nézzünk utána a dokumentáció különböző szektoraiban a kutatóosztályon, hogy mi is történik az országban, és dokumentáljuk a bevándorlók kultúráját. Lassan kidolgoztam egy munkatervet, amelyből sok minden megvalósult. Nem tértünk ki például az életútkérdésekkel kapcsolatos munkára. Ezt történészekkel és szociológusokkal együtt végeztük, több millió korona költségvetéssel. Elkészült egy életútfölvétet? Hogyne, óriási méretekben. Csak nem sikerült közös földolgozást készíteni, nem született olyan mindenre kiterjedő kötet, amely az egész életsorskutatást bemutatta, kiértékelte volna. Túlságosan elaprózódott cikkek születtek, és készült néhány doktori munka. De az egészet nem sikerült az érdeme szerint feldolgozni. Ezt azért említem meg, mert mikor ennek a projektnek kidolgoztuk a terveit, akkor elég határozottan belevettük a bevándorlókat. Észtekkel, olaszokkal készítettünk mélyinterjúkat. Volt két munkatárs, aki egy évig csak az észtekkel foglalkozott. Óriási anyag gyűlt össze, több száz magnószalag (orsón). Ezt mint örökséget az utódaimra bíztam, hogy lássanak hozzá, mert különben az anyag tönkremegy.
