Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)

rajz szinte magába szívta. Nincsenek jó fiatal folkloristák, illetve egy van, Alf Arvidsson úr, Umeaban. Persze vannak folkloristák, igen ám, csakhogy elmentek máshová. Rátérve egy másik munkádra: a külső szemlélő számára ez a régészeti jeldolgozás egy nagy váltás, a jelen bemutatásától a régmúlt felé.

13 A pályádat ismerve nem meglepő, mert a régészeti érdeklődésed már korábban is megvolt, itt mégis egy újfajta anyagot és újfajta értelmezést látni. Németország északnyugati partvidékén régészek az 1960-as évek elején kiástak egy viking kori települést, a mai Elisenhof község közelében, Schleswig várostól nyugatra, a tenger mellett. Erről megjelent több kötet.

14 Feltárták, de hogy valaha minek hívták, nem tudjuk. Nagyszerű anyag került elő, amelyből a régészek földolgozták a vastárgyakat, a bőrtárgyakat, egyebeket. Viszont előkerült egy hatalmas, fából készült tárgyi anyag, mivel abban a földben a fa konzerválódott. A régészek nem nagyon értettek ehhez, próbáltak a feldolgozásba helyi, északnémet néprajzosokat belevonni. Vezetőjük, Albert Bantelmann eljött Svédországba azzal, hogy a mi segítségünket kérik, tekintettel arra, hogy az Északi Múzeumnak óriási tárgyi anyaga van. Később rám bízták, hogy próbáljak egy kis stábot összehozni. Egyik munkatársam a textilanyaggal foglalkozott, egy másik fiatal néprajzos, J. Myrdal (most professzor az Uppsala melletti Ultuna mezőgazdaság-történeti tanszékén) pedig a termelőeszközökkel. Kaptunk egy külön helyiséget, megérkezett hozzánk a teljes tárgyi anyag, a faanyag, a bőr meg a textil. A túlnyomó része faanyag volt, ami a gazdasági élethez, a házhoz és az építkezéshez kapcsolódott. Több száz tárgy, némelyik egész elképesztően kitűnő. Én - többek között - a zárakat dolgoztam fel. Ez a település önmagában is érdekes, tudniillik teljes egészében egy trágyahalomra épült, és a 700-as évek közepétől a 900-as évekig állt fenn, tehát a viking korban. Kapcsolatai részben a nyugati szigetvilág felé, a frízek felé mutatnak, és ami nagyon érdekes, mintha nem lett volna kapcsolata a másik oldal, a kontinens felé. Az a városi kultúra, ami ettől az Elisenhoftól csak 40-50 kilométerre kialakult, kulturálisan akkora távolságot jelentett, mint ami ma Magyarország és Anatólia között van. írott források voltak ehhez? Semmi. Azt sem tudjuk, hogy kik éltek itt, hogy a szigetvilágból jöttek-e a szárazföld felé. A történészek szerint valószínűleg frízek voltak (mi a történeti anyagot nem nagyon érintettük). Megpróbáltuk rekonstruálni a napi életet, a foglalkozásokat, a házberendezést. Az eredmény elég imponáló volt, például olyasmit meg tudtunk állapítani, hogy az eszközkészlet milyen kezdetleges volt, hogy egy agyagedény több generációt kiszolgált. Viszont nagyon jól élhettek, élelmezés tekintetében nem volt semmi probléma, egy háztartásnak több tehene volt. Élelmiszert állítottak elő, húst, valamilyen formában tejtermékeket, valószínűleg sajtot. Azonosítani lehetett, ami a sajttermeléshez tartozik, ezt valószínűleg eladták a városi környezetben.