Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)

rendezésére, viseletre vagy arra koncentrált, ami egy háztartáson belül előfordult - ez működött a legjobban, és ez hozta be a legjobb tárgyi anyagot. A Samdok alapvető feladata eredetileg tárgygyűjtésre vonatkozott, ám ez lassan szinte megszűnt. Még gyűjtenek ugyan tárgyakat, de már egyáltalán nem ez jellemzi a mai Samdok-ot, hanem tulajdonképpen az írásos följegyzések és az elbeszélések. Te részt vettél ennek a Samdok-koncepciónak a kialakításában. Igen. Amikor a százéves jubileum előkészületeiben a tárgygyűjtésnek ezek az új koncepciói formálódtak, hogy időben terjesszük ki napjainkig, abban még benne voltam, viszont éppen ez időben kerültem az uppsalai egyetemre, úgyhogy a Samdok további fejlesztésében már nem vettem részt. Most kapcsoljuk össze a két szálat! A néprajz megújulásához az egyik út tudománytörténeti jellegű, a társadalom fejlődésére való érzékeny reagálás volt, a másik pedig muzeológusi. A kettőnek eredetileg semmi köze nem volt egymáshoz, de lassan ez a szemlélet elterjedt a Samdok-on belül. A tárgygyűjtés ezért vesztette el a jelentőségét, tudniillik problematikus lett. Olyan terveket dolgoztunk ki, amelyekre azt mondta valaki, hogy ha mindezt megvalósítjuk, akkor az egész [Djurgârden-] félszigetet - ahol a múzeum és még más múzeumok is elhelyezkednek - ötven év múlva teljesen beborítjuk tárgyakkal. Ebben valóban volt igazság. Akkor az lett a jelszó, hogy ne tárgyakat, hanem azok dokumentációját (leírás, rajz, fénykép, videó) hozzuk be. Tárgyat csak olyat, amelynek kifejezetten tartalmi jelentősége van, ami nagyon fontos. Hogy egy nagyobb tárgyatvegyünk példaként, a szerencsétlenül járt Estonia hajó leszakadt kapuját, amely az egész katasztrófát okozta, bevitték a hajózástörténeti múzeumba. Ennek óriási a látogatottsága, az emberek nézegetik, mi történt, hogy történt. Vagy történt olyan, hogy a tárgyat behozták, és az népszerűvé vált - vannak lábbilincsek, amelyeket a börtönbe való bekerülés helyett rá lehet tenni a delikvensre, és annak segítségével állandóan nyomon lehet követni a mozgását. Ha ezt elviseli vagy vállalja, akkor otthon töltheti a raboskodását, de nem szabad elhagynia egy bizonyos területet, mert állandóan kapcsolatban kell maradnia egy központtal. Ilyesmit gyűjtünk a Samdok-on belül, de a gyűjtés mai struktúrája teljesen a néprajzi gyűjtés szokásos módját követi, tehát interjúkon keresztül. Meddig volt élő kapcsolatod a Samdokkal? 1980-tól, amikor újra kapcsolatba kerültem vele, már egészen más Samdok volt. Akkor a múzeum kultúrtörténeti osztályának voltam a vezetője, és a Samdok működése, ha formailag nem is, de részben idetartozott. Részt vettem sok továbbképzési tanfolyamon, értekezleteken. A gyűjtés és a dokumentálás mellett a közönségkapcsolatok bővítése is a Samdok céljai közé tartozott? Nem, az nem mondható.