Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)

már az Áke Daun által kialakított szemléletet is meghaladták, és most már egészen másfelé tartunk. Ez volt a néprajz tudományos megújulásának az egyetemi vonala, amely az észak-amerikai angolszász elméletekre épül, Svédországban részben norvég közvetítéssel. Ez az irány folytatódik, és ebből nő ki az, amit Orvar Löfgren átvitt Lundba, mikor átvette a néprajzi tanszéket. Ő és Jonas Frykman együtt alakítják ki az új munkamódszert, a kultúranalízist. Ez tulajdonképpen a régebbi néprajzi tevékenykedésben is benne volt, ebbe minden belefér. Amit mi csináltunk ötven-hatvan évvel ezelőtt, az is már egyfajta kultúranalízis volt, csak ennek finoman kidolgozták az összetevőit, különböző teóriákkal is alátámasztva. Ez természetesen találkozott egy múzeumi néprajzi felfogással is, ami aztán az úgynevezett Samdok, a jelenkutatás módszerében és szemléletében csúcsosodott ki.

12 Úgy kell ezt érteni, hogy a múzeumot egy külső, erősebb elvárásrendszer mozdította ebbe az irányba, vagy volt egy belső, muzeológiai szemléletformálódás is, amely beláttatta ezt? Igen, pontosan így. Az indíték és az első években folyó munka kifejezettem múzeumi szemléletű volt. Abban az időben a Nordiska Museet anyagi kultúra és társadalom osztályán, ahol dolgoztam, az osztályvezető egy velem egyidős, kitűnő muzeológus, Göran Rosander volt, aki nemrég vette át az osztály vezetését. A múzeum százéves évfordulóját terveztük megünnepelni, nagy tervek voltak, amelyekből sajnos - ma már nem nagyon lehet tudni, hogy gazdasági vagy más okokból - nem született különösebb eredmény. Ekkor a mi osztályunkon - ahol voltunk vagy nyolcan-tízen - fölvetődött, hogy a tárgyi gyűjteményeket ki kellene egészíteni. Nemcsak arról volt szó, hogy innen meg amonnan nincs anyag, hanem arról is, hogy egyes korokból sincs. Nézzük meg, mi hiányzik a korunkból, az utóbbi évtizedekből. Kidolgoztunk egy tervet, és készítettünk egy néhány oldalas jelentést, ahogy minden osztályértekezletünkről szoktunk a múzeum vezetősége számára. Ez óriási visszhangra talált, és a főigazgató, egy Hans Hansson nevű középkori régész kiadta valamennyi osztály munkatervének, hogy ebben a szellemben a saját anyagukról ők is próbáljanak hasonló munkatervet kidolgozni. Ez 1971ben történt. Ekkor megindult egy olyan gyűjtés, amely az utóbbi évtizedek anyagát hozta be? Megindult, és ez a szemlélet kezdett lassan kialakulni, amelyből igazi Samdok nem lett — majd csak néhány évvel később -, de a gondolat itt formálódott meg. Mit kezdtetek gyűjteni? Újabb háztartásieszköz-készletet vagy a dalarnai népművészet folklorizálódott változatait? Berendezéseket, viseleti darabokat, s elkezdődött például az új, az akkor divatos viseleti daraboknak a múzeumba vitele. Azokból a bútordarabokból hoztunk be, amelyek az 1950es években divatosak voltak, de már kezdtek kikopni. Leginkább a viselet és a házberendezés talált visszhangra. Amikor a Samdok létrejött, akkor ezt fölosztották munkacsoportokra, és az egyik munkacsoport a ház lakbe-