Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
SZABÓ MÁTYÁS: Állampolgárság és identitás
szagok küldtek vissza Ausztriába, mert ügynököknek vagy bűnözőknek tartották őket. Allard hozzáteszi, hogy „Borst úr azt mondta, hogy csodálkozik, hogy a svéd hatóságok nem küldtek vissza menekülteket Ausztriába, tekintve, hogy az utóbbi ország rendkívül sok nem kívánt személyt fogadott vissza, például Franciaországból, Svájcból és Nyugat-Németországból. Svédországnak is természetesen jogában állna visszaküldeni az ügynököket és a beilleszkedni nem képes személyeket, és az 1CEM kész lenne egyes esetekben közbenjárni az osztrák hatóságoknál, és megpróbálná elérni, hogy fogadják be az ilyen menekülteket." (Riksarkivet Statens Utlännnningskommission, 2 iroda F 1:3.) Csak Svájcból, amely alig fogadott be több magyar menekültet, mint Svédország, visszaküldték 1239 személyt Ausztriába. Kiderült tehát, hogy a menekültek között egy átlagon felüli, nagyszámú bűnözésre hajlamos csoport található a különböző befogadó országokban (Sveri 1981). Az állampolgársági aktákban nagy figyelmet szenteltek az I 960-as évektől a kérvényezők előéletének. Kétségtelenül sok magyar vesztette el esélyét különböző törvénysértések miatt (például tolvajlás, orgazdaság, betörés, rablás, okirat-hamisítás, különböző erőszakos cselekedetek, kábítószerrel való visszaélés, tettlegesség, de leggyakrabban ittas vezetés miatt), nem vehető észre azonban semmiféle szabályszerűség a bűntényekben. Más csoportokkal való statisztikai összevetés - a rossz magaviselet miatti elutasítás szempontjából - nem áll rendelkezésünkre. Nagyon sokféle kifejezési formája van annak, hogy valaki megbánta tettét, és ígéri, hogy megjavul. A kettős állampolgárság minden kérvényező számára csábító - még a legálisan Svédországba érkezett magyarok számára is. A kérvényezők egy része meg szerette volna tartani magyar állampolgárságát jövőbeni terveire hivatkozva. „Jelenleg Svédországban élek, és ezért szeretnék svéd állampolgár lenni, de később vissza szándékozom költözni Magyarországra, ha felnőnek a gyermekeim, és ezért szeretném megtartani a magyar állampolgárságomat. Ha nem vagyok magyar állampolgár, akkor nagyon nehéz lesz letelepednem Magyarországon, és minden tekintetben nehezebb lesz a helyzetem." (Utlänningsnämnden 902 1-0847.) 1989 után új megvilágításba került a magyarok svéd állampolgársága, mivel már nem létezett a politikai menedéket keresők kategóriája. Még ha az 1989-es események eufóriája mára lecsengett is, és nem vezetett tömeges kivándorláshoz Svédországba, mint azt kezdetben néhányan gondolták, mégis magával vonta az állampolgárság átértékelését. A magyar állampolgárság új tartalommal telítődött, felértékelődött, és egyre több svédországi magyar számára vált vonzóvá. [...] Összefoglalás Az előzőkben vizsgált, illetve érintett csoportoknak különböző motivációjuk volt az állampolgárságuk váltására. A kérdés azonban az, hogy milyen jelentősége volt az etnikai és nemzeti háttérnek a fenti csoportok állampolgárságának váltásakor. Az alábbi tényezőket vettük figyelembe: a bevándorlás okai, fogadtatás, a száműzetéssel kapcsolatos célkitűzés (maradni vagy visszatérni), a beilleszkedés mértéke, valamint a hazához való kötődés és az identitás. A kérdésem arra vonatkozott, hogy miként hatottak ezek a szempontok a nemzeti/etnikai hovatartozásra.
